Édentől Keletre - Kormányos Ákos versei
Kormányos Ákos versei
Börtönöd szúr
a szőr csak addig fáj, míg nő,
mégis újra meg újra borotválod,
mintha szeretnéd, mikor szúr.
felesleges készülődés ez,
bőröd úgyis mindjárt lerántom,
hogy körbeszigeteljem.
álljon le benned minden inger.
csak egy pillanatra tudom megmutatni
milyen, mikor nem zár be az,
ami mindannyiunkat úgy szúr.
de hogy bele ne halj a végtelenbe,
már varrom is vissza börtönöd.
nézd, megint szőrös a lábad,
és te alig várod, hogy ismét leborotváljad,
és én újra megmutatom,
milyen az íze a szabadságnak.
Rosszak voltunk egymáshoz
rosszak voltunk egymáshoz.
Látom, te sem tagadod.
gyakran ordibáltál,
aztán én is.
gyakran sírtál,
aztán én is.
te összeomlottál,
én pedig tudtam, ezt már
nem engedhetjük meg magunknak.
hogyan is nézne ki,
két egymásra rohadt ember,
sebeik egymáséiba nyílva,
vérükkel ölelik egymást.
rosszak voltunk egymáshoz.
mégiscsak én voltam a férfi,
te meg a nő,
bár gyakran inkább
gyereknek láttalak,
magam pedig az apádnak,
aki a szülők iránt érzett szeretetet
érti félre, szerelemnek.
rosszak voltunk egymáshoz.
soha nem lehetünk barátok,
fenyegettelek.
soha nem lehetünk kevesebbek annál,
súgtad,
és így ígértünk egymásnak,
testeink szúrós, hűvös árnyékában.
rosszak voltunk egymáshoz.
te magadat utáltad,
én meg, hogy nem értelek el.
pedig nyúltam utánad,
talán későn.
túl sokáig vártam,
hogy készen álljak,
hogy mindent megadhassak,
és közben a minden én voltam.
és nyúltam utánad akkor is,
mikor az a bizonyos szülők iránti szeretet
másokat is megtalált.
te még jobban gyűlölted magad,
és akkor már én is gyűlöltem magam.
azóta állunk itt,
hűen ígéreteinkhez,
gyűlöletünk szúrós, hűvös árnyékában.
Láttam már angyalt
láttam már angyalt
saját hányásában fetrengeni.
gyönyörű arcáról
csöpögött, ami csöpögött,
a kalória, amit tegnap belökött,
most testét melegíti,
míg a gyomrából nyert hőt
a hideg beton el nem nyeli.
láttam már angyalt
tűzpiros szemekkel,
vértől duzzadó erekkel,
mechanikus mámorban
hempergő, izzadó terhekkel.
teste tele sebekkel,
nyíló margaréták,
emléknyom nélkül.
láttam már angyalt
dugni.
magány elől
tüskékbe futni,
jobban fáj a másnap,
jobban, de azzal könnyebb
küzdeni.
szeretést hazudni,
látszatot tartani.
láttam
ugyanezt az angyalt
szeretni, törődni.
szeretkezni, örülni.
láttam őt adni és szívből kapni.
remélni, tervezni,
életet szervezni,
de csst!
fel ne ébreszd most!
oly békésen horkol melletted.
