Losonc Ágnes: A nap végén

Pirosra festett körmödről pattog le a lakk, szinte csúnyán virít szép kis nőies kezedről... Fáradt vagy, fáj a fejed, s minden porcikáddal már az ágyadban feküdnél. Most minden zavar. Gyomrodban érzed a pánikot, mely csak felfelé halad egyre. A buszban a tömeg zajong, zavar a szag, a zaj, a kosz. Most zavar minden. Fázik a vállad, melyhez a hideg fém simul, az ablak szélén rágógalacsinok és szabályosan összehajtogatott, lejárt bérletjegyek telepednek meg, a padlón sár, kint esik… Folyamatosan az órádat nézed, mintha időre mennél. Amikor már az idegességtől ordítanál, felcsillan a szemed. Sietve pattansz fel a helyedről, még alig álltál fel, máris elfoglalják még meleg helyedet. Nyújtod a kezed, nyomod a piros gombot, már számolsz is visszafelé, közben letörlöd az ujjadról a láthatatlan koszt. Megáll a busz, szinte menekülve lépsz le az utolsó lépcsőfokról.

Fejedből az üvöltő, élesen nyilalló fájdalom kezd elszállni, veszel egy nagy levegőt, és majdnem futva sietsz haza, reménykedve, hogy senki sem állít meg cseverészni.

Otthon, édes otthon! Bezárod magad mögött az ajtót, ledobod a táskádat a kis zöld szekrényre, pedánsan felrakod a kabátot a fogasra, de a cipődet már csak lehajítod.

Darabonként kerülnek le lassan rólad a ruhák, közben ereszted a forró vizet a kádba. Kecses kis kezeddel dobsz bele egy maroknyi sót.

Lassan teríti el fáradt testedet a forró víz, majd teljesen belemerülsz.

Csend, nyugalom van. Elméd kitisztul, s minden terhelő gondolatod megszűnik egyszerre. Most csak te vagy és a semmi. Mikor ujjaidon már látod, hogy kiáztatott a víz, felkelsz, és köntösbe bújsz. Leszeded a körömlakkot, majd megszárítod a hajad.

Szelíd mozdulatokkal átlibbensz a konyhába, és felrakod a vizet forrni. Korog a gyomrod, s most nem érdekel, hogy tartsd az alakod. Röpke mozdulattal előveszed a finom túrós süteményt, amit még a kedves mama hozott tegnap. Hallod, hogy forr a víz, a már megszokott mozdulattal odanyúlsz, s veszed is le a polcról a teát.

Üres a csésze, a tányért is már csak túrómorzsák fedik. Megnyugvás tölt el, viszlát, fejfájás, viszlát, sírógörcs, zaj, éhség, viszlát, nehéz nap!

Befekszel az ágyadba, magadra húzod a pöttyös takarót, s nem tudni, miért, de felkapcsolod a tévét, majd az oldaladra fordulsz, és elalszol.