Vojnić Bojana
Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2022. Vers, 3. hely
Dobhártya
Tetszik a csended
Ahogy a mechanikus zúgáson át hallgatjuk
Egymás lélegzetvételét
Úgy hallom vérem
Megállíthatatlan
Pulzálását az
Ereimben.
Úgy hallom szívem
Minden létező sóhaját,
Hogy átöleld a tiéddel,
Hogy legyen egy
Vérben ázó ölelésük,
Hogy összeroppantsák
Ketten az egész
Keringést arra késztetve,
Hogy kifordítsam a
Testem, megmossam
Minden fellelhető
Csontom és szervem
Visszafordítsam és
Érezzem a
Dobogást.
Tetszik a füttyögő csended
Ahogy tisztítószert felköhögve
Élem majd az életem
Örökké ez marad majd a
Melódiám.
Ünnepek
Felrobbanok, mint ezerszínű tűzijáték
Csak egy pukkanás a pillanat
Csak addig tart az élet
Majd tortaillatú csillagszórók szállnak le a magasból
Beterítenek mindent
Köztük téged is
Majd, ha elkapsz, lőj újra fel oda
Mielőtt még egyszer fel nem robbanok
Hálószoba
Vezess körbe a hálódban.
Kínálj meg gyöngyökkel és smaragd szemekkel.
Mutasd meg minden kincsed és libegő ékszered.
Feküdj az ágyadra, amibe úgy süppedsz bele, mint az álmokba.
Terítsd szét a takaród, amit szélből és virágillatból szőttek.
Mezítelen lábbal sétálj végig a felhőszőnyegen, aztán lökj bele engem is a habokba.
Simíts végig a tapétán, amin a világ összes erdeje és mezeje helyet kapott.
Csengesd meg minden csengettyűd és játssz rajtuk lebegő dalokat.
Keresd meg a legszebb sarkot, ahol csillog a pókháló.
Tárd szét ablakaid akár a szárnyakat, de ne repülj tova soha.
Csak keríts be velük engem is.
Te és én, akár két császkáló
Komolytalan ostoba.
