Kozma Szabolcs
Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2022. Vers, 2. hely
tetves
Édesanyám kék fésűvel
lassan de erősen, nedves hajamból
szedte ki a tetveket. Én a körmömmel
apró testüket a fehér lepedőn
szétnyomtam. Negatív csillagköröket
rajzoltunk egész délután.
Ismertünk egy nőt, aki
sebesre kaparta a fejét,
hajszálai közt mellékágakra
töredezett a vérfolyam, majd
hajtövében megalvadt.
Pár hónapra rá meghalt, létezése
nem is tűnik igazinak. A haj- és
fejhigiéniára intő mese hőse
boldogtalan házassága miatt
költözött a túlvilágra.
A tetvek ellen azóta nejlonzacskót
használunk, hogy befojtsuk őket
a hajunkba, és hamis gyengédséggel
szeretünk méltatlan embereket.
Oblomovról
1
a csend valamit meglökött
azóta pontok tánca minden
a hullámverés szüneteiben
megszólal a zene
2
ásításba vesző szavak
forgolódásban kifulladó tettek
vele álmodik a semmittevés
egész nap – de foglaltsága véges
mert estére az akarat feszültséget kelt
izmaiban: ébrenlétre kényszerül
létszükséges gondolkodás közben
elalszik – az elszigeteltség nyálas
párnájába süpped könnyű feje
hajnalban énekesmadarak dalára ébred
ágyában megfordul
visszaalszik
majd tovább álmodik a jövőről
3
nyugatra néz az ablaka
hogy a napfény ébressze délután
nyugatra néz az ablaka
hogy ne legyen ideje semmire
nyugatra néz az ablaka
hogy a reggel ne jöjjön be rajta
nyugatra néz az ablaka
mint az alvó élet emberének
nyugatra néz az ablaka
hogy izzadtságától elválva
gyenge lábizmaival
elaludt hajával
gyűrött ingjében
a vágy végzetes hiányával
gondolatok nélkül
időben leragadva
szürke szobája
poros íróasztalának
szinte új karosszékéhez
ne felejtsen vánszorogni
4
ritka ha dolga van: ma este várnia kell
percek ahogy élete
a szótlanság jegyében
csak telnek
vágy és akarat kopog ablakán
az éjszakai fülledtségben
valamit megalkot
ébredő élete dalára
táncolni kezd a mindenség
arcáról eltűnnek
a párna ráncai
