Szalai Patrícia
Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2022. Vers, 2. hely
45 h egy oldalon
A könyvjelző felsebzi az oldalakat
beléjük hasad
sebessé téve minden egyes mondatot
mintha nem lenne holnap
és nem kellene akkor is lapoznunk egyet
rajzokat keresve
mert az mindig érdekesebb mint a szöveg
Kiskoromban számoltam a betűket
kettesével a párosakat
amelyik betű egyedül maradt annak
a szóban szereplő ékezet lett
a párja
nehogy bármelyik is magányos maradjon
és átadja magát a könyvjelzőnek
Most itt ülök
nézem a narancsfalon megjelenő szavakat
mintha lenne jelentésük
nem értem őket
újra párosítgatom a betűket
9:12 PM
Körömkemény tekinteted ellen,
emléked kihullt tollának fehérsége,
a naplemente ősi lehelete
feszülő, kibuggyanó lidérced
kilenc óra múlt tizenegy perccel
két másodpercnyi könnycseppel
rezzenéstelenül körmöt reszel
angyalgöndör csókja; ziháló tüdőnek
feszül, nem kell egy szál se már most
így is kiölted belőle az oxigénem
a csók vagy három kismaci és ezer DNS
nem is tudom melyik szemérmetlenebb
én vagy én, amikor az elmémben hajózol
süllyednél tova
süllyednél ki belőlem
rózsa év 14-e
dülledt szemeire hajtod a fejed
akár, ha ágyak lennének, takaródzol rajtuk
ilyenkor minden elpirul
pirítós szag ivódik a paplanba
ropog a mennyezet mezőjén a frissen sült vakolat
szemei közé nézel, pont, ahonnan ered szavaink hegyvonulata
kanalazod hibátlan, csillagos egét
beporoztad tulipános rétjét
ajkain csendben serken, csöpög a nedű,
lágy illata felébresztett
lehunyom szemem, akkor nem érzem rózsapermetét
betörsz, belerontasz, átrúgod a másik oldaladra,
markolva visszafogod halk csuklóját
dobálod
megkötözöd
szereted
és én csendben szedem a tulipánokat
