Calbert Anikó
Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2021. Vers, 2. hely
fekete lyuk
I.
azt hazudták a sokak, szabadok vagyunk.
együtt dédelgettük a kevesekkel a hazugságukat,
közben észrevétlenül kifolyt kezeink közül az idő,
mint egy absztrakt festményen,
ahol a kontrasztos vonalak csapdái közül
kikiált a kétségbeesés kilátástalansága.
az egyedüllét egyhangúsága diktálja a szabályainkat,
és észre sem vesszük, hogy elnyel az időtlenség,
egy fekete lyukban vagyunk.
koncentrikus körök gubancát próbáljuk kibogozni.
az őszinteség képmutatással verekszik
egy elhagyatott, félreeső sikátorban,
romos házak mögül kikukucskál a remény,
de még ő is fél.
új szokásokra támaszkodunk, rosszakra,
de még bízunk abban,
hogy a cigiszálakból kifújt füst
megtart bennünket,
ha majd elveszítjük szárnyainkat.
azt hazudták, szabadok vagyunk,
de nem mondták meg, pontosan mi az.
koszos lépcsőkön mászunk felfelé,
talán az egyik poros repedésében megtaláljuk,
amit keresünk.
II.
Ha emlékeiben meg is kopott minden,
elfelejtett szavakat őriznek a tárgyak,
nagy pillanatokat a képek,
gobelinek a falon.
A falak között megfagytak az évek.
Csak a rosszul záródó ajtókon átfújó,
molyrágta függönyöket lebegtető huzat maradt.
A bútorok fénye is kifakult a portól,
a por elfedi egykori szépségünket.
A polcok között pókcsalád szövöget otthont magának.
A fotel karfáján ráncos kezek pihennek,
a homlok ráncai mögött egy életútnyi történet.
Háttérzajként a világ híreit recsegi a rádió.
Ebben a házban évszázada megálltak az órák,
falai közé szorultak az évek,
ha belépsz,
örvényként szippantanak be.
III.
éjszaka
sötéttel és kétségbeeséssel körbefonva,
várom, hogy visszatérjen a lélegzetem,
úgy, mint akkor,
amikor magamat láttam.
üresen nézek befelé, mintha meg sem ismerném,
félek tőle.
nem csak nézek,
üresen hallgatok.
kiabálnék, ordítanék, ütném, arcon,
de csak füsttől fuldokló
könnyes szemmel ülök szemben
meghasonlott önmagammal
az ágy sarkán.
(és párnáim társaságában – ujjammal megtalálom
azt a sötét lyukat, amibe kapaszkodhatok
– némán várom,
hogy bepótoljuk a kiesett húsz évet)
