Törteli Réka
Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2018. Vers, 1. hely
Augusztusi impresszió
fekete szemeteszsákokba hányt ruhák között cigarettázunk
én meg az anyám
ez ebben az évben a második
tépkedem a falról a képeket
siess már és én sietek
de olyan nehéz nézni ahogy kiürül a szoba
bámulok az ágyra ahogy megcsillan rajta valami tétova fénysugár
látom a félig kitakart testünket szeretkezés után
kinyitom a szekrényt és kitör belőle a nevetés
a mámoros hajnalok hideg reggelek párnára folyt könnyek
lepedőre nedvek
az augusztusi forró délutánon csikorog az aszfalt
én bámulok ki a kocsi ablakán minden cukormázas
fürdik a fényben visító gyermekek rohangálnak
a szél nem libbent szoknyát visszaverik a fényt a csillogó tekintetek
izzadó tenyerem nyúl a kilincs után
mászunk a nagy zsákokkal a hátunkon mint
Krisztus a golgotán
pedig ez csak a harmadik emelet
az üres szoba lassan megtelik
bedobozolt évek sokaságával
kilépek az erkélyre a folyó mint valami szürke massza olvad össze a fákkal
körmömet végighúzom a sötétbarnára festett szekrényen
miközben leroskadok a tizenkettes lakás hűvös padlójára
Lég
váratlan roppant össze súlyával
tűhegyes karmokkal cikáz a csigolyák görbületén
kipusztult vákuumában
alig létezem én
kellemes zsibbadó érzés száll rá az agyra
repülni kell
vicsorítunk mint a harci ebek
gyötörjük egymás testét
fellélegezve heverünk tovább
minden marad de könnyedség árad szét
fejünk felett a
lég
szórja a világra bűnbeesett magvait
mi is a sarjai vagyunk
Hintaszék és napozóágy
tegnap a főutcán egy nő ült meztelenül egy hintaszékben
a fény ragyogó sávot húzott a testén de az arca árnyékba borult
nem úgy mint az ágyéka
keresztbetett lábbal unottan nézte a járókelők tolongását
nem vette észre senki
dolgozni rohantak az egérszürke ruhás kalapos emberek
nyakig gombolt ingben garbóban
őket még a fény is kikerülte
másnap leült mellé egy apáca
ölébe vette az olvasóját
két napig el sem hallgatott
nem vette észre senki
harmadnap a nő leöntötte magát tejjel
orrából eleredt a vér és az ölébe hányt
a hintaszéken fejen állt
a fülében táncot járt a hiszek egy istenben meg a miatyánk
megállt egy férfi rájuk nézett
szeme könnyben úszott levette a kalapot
haja elhullott összetöpörödött testén redők és ráncok keletkeztek
olyan mélyen mint egy lövészárok
a férfi levetkőzött és egy nyugágyba ült
ő is ragyogott és tejet ivott
a napfényes főutca kellős közepén
nem vette észre senki
