Videojáték, mint klisé – Vagy ettől sokkal több?

KMV, értekező próza 3. hely – Hoffmann Dávid

A videojátékokban megvan minden, amiért művészeti ágként tekinthetünk rájuk: atmoszféra, látványvilág, karakterek, cselekmény, dialógusok, társadalomkritika stb. Mindezzel a sok pozitívummal szemben áll az a tény, hogy sokan a sztereotípiák miatt gyerekesnek és időpazarlásnak tartják őket.

Ez talán igaz is, ha hozzá nem értő emberek készítik. Ebben az esetben nem is lehet több, mint egy egyszerű játék.

Ha értünk hozzá, néhány esetben ki is jelenthetjük, hogy a videojáték készítése az egyik legszerteágazódóbb művészeti ág, mivel hasznosítja többek között a film, a képzőművészet és a dráma elemeit, valamint különböző stílusokat ötvöz, például: rpg, fps, stratégia, horror, kaland.

Vegyük példának a Witchert, melynek első része 2007-ben jelent meg. A korához képest remek grafikával, látványvilággal és egyedi harcrendszerrel és rpg-elemekkel van gazdagítva. De nem emiatt lett igazán jó, hanem a története és a szinte tökéletes könyvadaptációja miatt, mely Andrzej Sapkowski lengyel író alkotása. Egyvalamiben talán jobb lett a játék. A kései középkor és a korai reneszánsz korának világába visz el bennünket dark fantasy elemekkel еllátva, a történet folyamatát viszont a cselekedeteinkkel változtathatjuk.

A másik művészeti ág az irodalom mellett, mely szorosan összefügg a videojáték-művészettel, az a filmművészet. A videojáték alapján készített filmek kezdete 1993-ba nyúlik vissza, akkor jelent meg ugyanis a Super Mario Brothers.

A film és a videójáték kapcsolata eddig nem volt túl sikeres, kivéve a Silent Hillt, amely magában hordozza a videojáték legnagyobb erősségét, az atmoszférát. A játék is, a film is, horrorisztikus és nyomasztó hangulatú. A film nem a megszokott klisé, ugyanis új elemekkel látták el, amely által több lett, mint egy adaptációs film. Sajnos ezt már a következő részéről nem mondhatjuk el.

Régen, a regényekhez és drámákhoz hasonlóan, a videojátékok alapja volt a kreatív történet, vagy a remek interakció, amely sajnos a mai játékokra már nem igaz. A videojátékok fénykora akkor ért véget, amikor már marketingeszközként, ipari és nem művészeti termékként tekintettek rájuk. Egyes cégeknek kedvez a videojáték-ipar. Ilyen pl. az Activison, amelyből már jó ideje kikopott az egyediség, sablonos klisékre épít, mégis ez az 5. leggazdagabb játékfejlesztő cég a világon; addig az Obsidian általában félkész játékokat készít az anyagi gondjai miatt. De ha egy játékot elkészítenek, az több mint remekmű lesz. Ilyen pl. a Star Wars, Knight Of The Old Republic I-II.

Említenék még néhányat, mely remekműnek számít: Fallout: New Vegas, melyben egy posztapokaliptikus világban probálunk túlélni, és beteljesíteni a bosszúnkat, míg a South Park: The Stick of Truth egy olyan játék, amelyben a történet mellett a társadalomkritika is jelen van, és az interakciót illetően is megállja a helyét.

Számos olyan videojáték van, amely többet érdemelne, mint hogy csupán játék legyen. Ezek csak azok a játékok lehetnek, melyeknek elég széleskörű a rajongói körük. Pl. az idén jelenik meg két videojátékból készült film: A Warcraft, és az Assassin’s Creed. Ezzel csak az a gond, hogy egyik sem a történet vagy a könnyű adaptálhatóság miatt lesz megfilmesítve, hanem azért, mert több milliós játékos táboruk van. Ez a tény valósággal felháborítja azt a személyt, akinek a videojáték és a filmkultúra a szíve ügye. Véleményem szerint egyik sem érdemelné meg a filmet, ugyanis az Assassin’s Creed már „ellaposodott”, mert valamiért az AC-sek nem veszik észre, hogy ugyanazt a történetet játsszák újra meg újra, melyet az elődeik már 6-7-szer megtettek.

És, hogy mi van azokkal a játékokkal, amelyek megérdemelnék, hogy vászonra vigyék? Ők megmaradnak a konzolokon vagy a PC-ken. Ilyen pl. a Bio Shock, s ennek lehengerlő sztorija és lezárása. Társadalomkritikája több figyelmet érdemelne, mint egy játék.

Számomra egy jó videojáték több mint puszta szórakozás. Ha elengedjük magunkat, és élvezzük, hogy az adott pillanatban egy másik világban élhetünk, együtt áradunk a játék történetével és cselekményével, egy olyan eseményt élhetünk át, melyet megőriz az emlékezet. Bár azt mondják, a videojátékok alapja a szórakozás, de ha jó kezekbe kerül, élménnyé és valóságos művészeti termékké válhat.