„Bízom benne, hogy a jövőben is megtalálom a helyem”
Kiss Noémi vagyok, egy 21 éves szenttamási lány, aki a gimnáziumot a szülővárosában fejezte. A gimnázium után az Újvidéki Egyetem Technológiai Karára esett a választásom, ahol most harmadéves vagyok az élelmiszeripari biotechnológia szakon. Az eredeti választásom nem ez volt, később iratkoztam át a petrokémiáról.
Miért döntöttél a Technológiai Kar mellett?
– A döntésem sok tényezőtől is függött, aminek oka a biotechnológia sokoldalúsága volt. Mivel mindig is érdekelt a kémia és a biológia, ez a szak megadta nekem a kettő ötvözetét. A munkalehetőségeket illetően még nem választottam pontos szakterületet, de ami biztos, hogy szeretnék az alkoholos italok iparában elhelyezkedni.
Sokan Magyarországon folytatják tanulmányaikat, de te az itthon maradás mellett döntöttél.
– Anyagi helyzetem miatt nem volt opció a külföldi továbbtanulás, de nem is bánom, mivel a tanáraim személyében hihetetlen szakembereket ismertem meg. Egyes tanáraim a példaképeimmé váltak a szakértelmük miatt. Szóval örülök, hogy maradtam, és bízom benne, hogy a továbbiakban is feltalálom majd magam, illetve megtalálom a helyem.
Mióta vagy az Európa Kollégium lakója?
– Elsős koromban költöztem be a koleszba, és be kell, hogy valljam, nekem nagyon tetszik ez a szülőktől félig független élet. Az egyetlen dolog, amit nem tudtam még mindig megszokni, azok a különböző szobatársak. Nyilván mindenkinek megvannak a maga szokásai, vagyis kell idő, mire egymásra hangolódunk. Egyébként nagyon jól felszerelt épületről van szó. Itt tényleg minden megtalálható, amire szükségünk lehet. Igaz, nagyon sokan vagyunk itt, de ez nem is baj, mert így könnyen ismerkedhetünk, barátkozhatunk. A nevelőtanáraink is rendesek, bármilyen kérdéssel fordulunk hozzájuk, mindig igyekeznek segíteni.
Hogy találtad fel magad Újvidéken, nehéz volt megszokni a nagyvárost?
– Sok társamtól hallottam, hogy a szerb nyelv okozta a legnagyobb problémát Újvidéken. Mivel én szerbül fejeztem a gimnáziumot, nem volt komolyabb problémám vele. Szerintem sokkal könnyebb dolgom volt, mint a többi magyar hallgatónak, akik csak az egyetemen kezdtek el ismerkedni a szerb nyelven való tanulással. Maga a város nagyon szép, nekem pont megfelelő, nem is olyan nagy, de nem is kicsi, egyszóval tökéletes. Az egyetlen dolog, ami aggaszt, az a közlekedés. Időbe telt, míg megismerkedtem a buszok útvonalával. Az viszont nagyon jó, hogy kerékpárral is könnyen és gyorsan megközelíthető minden.
A városban bőven akad lehetőség a kikapcsolódásra is. Te mivel töltöd el a szabadidőd?
– Sokáig foglalkoztam röplabdával, ilyen félprofi szinten. Tíz éven keresztül Szenttamáson, majd két évig Újvidéken játszottam. Sajnos nem tudtam összehozni az edzéseket és a tanulást, így most csak edzőterembe járok. Szerencsére a kollégiumban edzőterem is van, ezért sok időt megspórolok.
Mit tanácsolnál azoknak, akik szintén Újvidéken szeretnének továbbtanulni?
– A jövőbeli egyetemistáknak, akik Újvidéken szeretnék folytatni a tanulmányaikat csak annyit tanácsolnék, hogy tanuljatok meg tanulni. Meg kell találni az összhangot a tanulás és a bulizás között. Ez persze nem könnyű. Nem kell összetörni, ha valami nem sikerül, ez nem középiskola, minden bukás után fel kell állni és menni tovább.
