Egy szórakozott művészlélek

Györe Szabolcs vagyok. Adai. Művészléleknek mondanám magam… meg egy kicsit szórakozottnak is.

Melyik egyetemen tanulsz, és milyen szakra jársz?

– Újvidéken, a Művészeti Akadémián csellószakra járok. Idén iratkoztam be a mesterképzésre.

Miért a csellót választottad?

– A zeneiskolát gitárszakon szerettem volna elkezdeni, mivel egyik barátom is oda iratkozott, de sokan mondták, hogy mivel nagyon jó a hallásom, inkább válasszam a csellót, ne pedig egy temperált hangszert (a gitáron vannak bundok, a csellón viszont semmi, ezért a hallásodra kell támaszkodnod).

Milyen zenét hallgatsz?

– Őszintén, mindent hallgatok, a komolyzenétől kezdve a rockon és a metálon át a popig, a technóig, a jazzig, a blues-ig mindent… Valójában mindent, ami jól szól. Viszont legfőképpen komolyzenei előadókat hallgatok, de például gyakran hallgatom Muse és a Red Hot Chili Peppers számait is.

Sok éven át kézilabdáztál.

– Igen, tizenhárom évig kézilabdáztam, én voltam a csapat kapusa. Nagyon jól ment, sőt olyannyira, hogy az is szóba került, Magyarországra megyek középsuliba, hogy tudjak tovább kézilabdázni. A csapattal sokszor jártunk kézilabdatornákra, azt hiszem, Leskovacon és Adán játszottunk a legtöbbet, ahol mindig dobogós és kiemelkedő teljesítményeket értünk el. Emellett még Magyarországon játszottunk sokat, tizennégy évesen meg is kaptam egyik tornán a legjobb kapusnak járó díjat!

Zene, képek, szobrok…?

– Amikor komolyzenét hallgatok, megjelenik előttem egy kép (ezt persze ne a szó szoros értelmében vedd!) vagy egy tájkép. Amikor pedig egy festményt látok, tudnék róla zenélni – nem egy egész kompozíció jut ilyenkor eszembe, csak egy dallam. A szobrászattal viszont az akadémián találkoztam először. Szerintem nagyon érdekes dolgokat tudnak kitalálni az emberek, főleg napjainkban, el tudnak gondolkodtatni, nem minden esetben a szó szoros értelmében vett szoborról van szó, időnként egy-egy installáció is elgondolkodtat.

Ha jól tudom, szabadidődben horgászni jársz.

– A horgászat számomra inkább kikapcsolódás. Általában egyedül vagy az ismerőseimmel szoktam menni. Csend, nyugalom és természet… Ez az újvidéki élet után nagyon sokat ér, amikor elhagyom a nagyvárost, és ilyen módon ki tudok kapcsolódni.

A konyhában is elég jól megállod a helyed. Hogyan kóstoltál bele a főzés rejtelmeibe?

– Főzni otthon tanultam meg. Mindig ott legyeskedtem a szüleim körül, amikor főztek. Legjobban a bográcsban készült ételeket szeretem elkészíteni, de sütőben is sütöttem már. Otthon is gyakran besegítek a főzésbe. Itt, Újvidéken, eddig egyik évben sem vettem ki a menzakártyát, mivel mindig főztem valamit. Nagy kedvencem a pörkölt, a bab és a sült húsok.

Milyen az Európa Koliban a hangulat?

– A koleszban nem mindig a legjobb, mivel nagy a nyüzsgés, viszont ebből kifolyólag sohasem unalmas itt az élet, és ez így van jól.