Folyamatos pörgésben

Csíkos Dani vagyok. Valakinek Dáni. Tordai. Egy kicsit újvidéki is. Egyetemista. De tévés is. Közvetlen. Céltudatos. Családcentrikus. Barátcentrikus.

 A Magyar Tanszék negyedéves hallgatója vagy. Miért a Magyar Tanszéket választottad?

– Végéhez közeledtek a gimnáziumi évek, és én még mindig nem döntöttem el, hogy valóban hol is szeretném folytatni a tanulmányaimat. Az osztálytársaimnak már komoly tervei voltak, mindenki tudta, hogy Szeged, Szabadka vagy Újvidék mely egyetemére felvételizik majd. Legbelül tudtam, hogy ami engem vonz, az a színház. Sajnos itthon arra nem volt lehetőségem, hogy az anyanyelvemen tanulhassak színészetet, mivel 2016-ban nem nyílt magyar nyelvű színész szak az újvidéki Művészeti Akadémián. Így hát gyorsan kellett döntenem – maradt az irodalom és a nyelvtan, ami szintén közel áll hozzám. Júniusban tehát felvételiztem a Magyar Tanszékre. Emlékszem, ezt a hosszú monológot Toldi Éva tanárnőnek is elmeséltem, s ő csak annyit mondott, hogy: Remélem, jövőre nem gondolja meg magát, és nálunk marad. Hát ott maradtam.

Demonstrátor is voltál. Mivel jár ez a feladat?

– Két évig voltam az MNT demonstrátori ösztöndíjasa. A demonstrátor feladata abból áll, hogy az elsős hallgatóknak segítséget nyújtson az első évben, szükség esetén eligazítsa őket az egyetemi életben. Egy 18 éves fiatal sokszor nem is tudja, hogy mennyi elintéznivalóval jár, amikor az ember fia/lánya elkezd egyetemre járni, és nem tud kihez fordulni segítségért. Hát erre való egy demonstrátor. Nagyon szerettem ezt csinálni, és bármikor bizalommal fordulhattak hozzám a demonstráltjaim. Szívesen segítettem nekik, sokszor jegyzeteket is küldtem, csak hogy sikerüljön a vizsgájuk. Nekem is jólesett, amikor elsősként nekem is segítettek.

Mikor kezdtél el a tévében dolgozni?

– Harmadéves voltam, amikor egyik ismerősöm – azóta a kolléganőm – felhívott telefonon, hogy a Vajdasági RTV magyar szerkesztősége munkatársakat keres, és mennyire jó lenne, ha jelentkeznék az állásra. Pár nappal később bementem egy megbeszélésre, és onnantól kezdve elkezdtem bejárni, megfigyelni, hogyan dolgoznak a többiek, hogyan készül a Híradó, milyen folyamaton esik át egy anyag, mire a képernyőre kerül. Egy éve a szerkesztőség munkatársa vagyok. A napi Híradók mellett forgatok a F-esztelen ifjúsági műsorba, de más műsorokhoz is szívesen készítek anyagot. A munka folyamatos pörgést igényel. Forgatás, vágás, gépelés. Mindig történik valami, folyamatosan új emberekkel ismerkedhetsz meg, és ez nagyon izgalmas!

Hogyan tudod összehangolni az egyetemet és a munkát?

– Nehezen. Voltak olyan napok, amikor ügyeletes voltam, és az ebédszünetben rohantam órát hallgatni. Amíg nem kezdtem el dolgozni, rendszeresen bejártam az órákra, és egy kis hozzátanulással simán leraktam a vizsgáim. Így, hogy kevesebbet tudok bejárni az egyetemre, egy kicsivel nehezebb. Sokkal többet kell utánanéznem, utánaolvasnom a dolgoknak.

Májusban Kazinczy-díjas lettél. Mit jelent számodra ez a díj?

– A díj mindenkinek jólesik. Valamilyen módon meghatározza a következő időszak munkáját, azt, hogy hogyan állok ki közönség elé, hogy hogyan szólalok fel közönség előtt. Elengedhetetlennek tartom, hogy egy bölcsészhallgató és médiában dolgozó ember szépen és jól tudja magát kifejezni. Arra buzdítanék mindenkit, hogy kövesse Kazinczy példáját!

Említetted, hogy vonzott a színészkedés.

– Maradt bennem egy kis űr, miután nem felvételiztem az akadémiára. Amikor Újvidékre kerültem, hallottam róla, hogy az Újvidéki Színháznak van egy diákszínpada, ahová mindig szívesen várják a színházkedvelő fiatalokat. Elmentem az első próbára, és nagyon megtetszett. Három év alatt négy fantasztikus előadásban játszhattam. Megismerkedhettem közelebbről a színház világával, a színház dolgozóival, egy olyan kis csapat tagja lettem, amit nagyon megszerettem. Sajnos a munka és az egyetem mellett nem jut már rá időm, bármennyire szeretném is.

Mi volt az a dolog, amit nehezen szoktál meg Újvidékben?

– Az állandó zsongást. Hogy itt éjszaka is pezsgő élet van. Egy falusinak szerintem ez a legfurcsább, amikor nagyvárosba költözik. Meg az, hogy itt egy vagy a sok közül, nem köszönnek rád az utcán, és nem kérdezik meg, hogy hogy vagy. Mindenki megy és csinálja a maga dolgát. Itt másmilyenek az emberi kapcsolatok.

Hogyan érzed magad az Európa Koliban?

– Sokat segített a kollégium, hiszen amikor Újvidékre kerültem, néhány gimis osztálytársamon kívül nem sok embert ismertem. A kollégiumban rengeteg emberrel össze tud haverkodni az ember. Aztán persze sok olyan aktivitás is van, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy még színvonalasabb, még élvezhetőbb legyen az egyetemista élet.

Melyik a kedvenc szórakozóhelyed?

– Nagyon szeretek hazajárni. Amikor otthon vagyok, szeretek a barátaimmal meginni egy jó kis italt a helyi kocsmában. Vagy kettőt.