Mindent mindig
Robotka Sarolta vagyok. Szenttamási. Imádok utazni. Nagyon szeretem az állatokat. Olvasni is szeretek. Meg a színházat is imádom!
Hány éve élsz Újvidéken?
– Már hat éve Újvidéken vagyok – előtte a középiskolás éveim alatt négy évig Zomborban laktam; ott dolgoztam, nem mentem máshová, amikor szünetünk volt, táborokba jártam – cirka tíz év veterán dolog ez. Amikor Újvidékre jöttem egyetemistaként, akkor már nevettünk azokon, akik középiskolásként otthon laktak, és még úgy sem találták fel magukat. Újvidéken nagyon szeretem a színház környékét, valamint a Művészklubot.
Mesélj valamit az egyetemi tanulmányaidról!
– A Természettudományi-matematika Kar Biológia Tanszékére járok, kutatóbiológia szakra. Hogy ezzel szeretnék foglalkozni, azt már ötödik osztályos koromban eldöntöttem, amikor kinyitottam a biológiakönyvem. Itt mindenféleképpen nagyobb előnyben vannak azok a hallgatók, akik egészségügyi középiskolát végeztek, nem gimnáziumot – persze nincs nagy különbség, hiszen egy-két év, és mindenki felzárkózik, de az egészségügyi középiskolában több szakmai latint tanítanak, erre pedig majd később – az egyetem során – szüksége lesz a hallgatónak a kémia, a biokémia, a fizika terén. Azért is választottam a kutatóbiológián belül a terepzoológiát, mert lehet utazni, és állandóan van mit csinálni.
Az Európa Kollégiumban is kiveszed a részed az aktivitásokból.
– A kollégiumban tagja vagyok a Könyvklubnak, és be szoktam segíteni a kézművesműhelyeknél. Számomra egy kicsit terhet jelentettek a közéleti estek, mivel néha elvette a Quiz Night-os időt – amire a Művészklubban kerül/került sor –, de így visszatekintve azt mondom: oké, rendben van!
Mivel töltöd a szabadidődet?
– Nagyon sok mindennel! Tagja vagyok a VaMaDiSz-nek – az oktatásért felelős főkoordinátor szerepét töltöm be (én viszem a felsőoktatási tájékoztató körútnak a komplett menedzselését), az MNT-vel együtt dolgozom a VaMaDiSz külön projektjein, mint például a Help Me!-n, szórólapozok, év közben pedig kisegítek, ahol tudok. Szenttamáson néha be szoktam segíteni a szüleimnek, mivel anyukám az Arany János Művelődési Egyesület elnöke, valamint a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubjának a tagja – így elkél a segítség, főleg a hagyományápolás terén, mivel kevés fiatal érdeklődik iránta; ezeken a programokon kézműves mesterként szoktam jelen lenni mint gyöngyfűző és nemezelőmester – ezekkel népi mesterségekkel nyári és téli táborokba járok. Emellett természetfotózással is foglalkozom.
Hogyan lettél tagja a VaMaDiSz-nek?
– Szerettem volna itt is aktív lenni. Világéletemben aktív voltam, nagyon sokáig néptáncoltam, Zomborban – ahol elég kevés magyar él – megtaláltam a módját, hogy szavalóversenyekre járjak, színitanodáztam, részt vettem a KMV-n, KSZFV-n, és elég korán elkezdtem kézműves táborokba járni. Sok mindent csináltam, tulajdonképpen a szüleimtől tanultam ezt a MINDENT MINDIG, mert a civil munkájuk mellett még színészkednek, egyesületeket vezetnek, vidéken színházban rendeznek – tehát a tenniakarás jóformán a génjeimben van, egyszerűen annyira belém lett nevelve, hogy nem tudok egy helyben ülni. (Nevet)
Mi leszel, ha nagy leszel?
– Fogalmam sincs! Nagyon képlékenyen élek, hiszen azt sem tudom, hogy mi hogyan lesz holnap, az élet egyik pillanatról a másikra változik. De egyet mindenféleképpen tudok, azt, hogy tovább fogok tanulni – ha más egyetemről lesz is szó, én örömmel állok elébe!
