Élet a vizsgák után

Írtam már arról, hogy milyen az egyetemi félévkezdés, milyen a vizsgaidőszak, most pedig megosztom veletek azt az érzést is, talán az összes közül a legjobbat, amikor az ember végez az összes vizsgájával, ráadásul még a vizsgaidőszak vége előtt.

Minden újabb megmérettetés előtt azt hittem, hogy majd könnyebb lesz, és majd idővel megszokom, de ez nem így van. Minden újabb és nagyobb kihívással ugyanolyan érzés lesz, mint először beülni egy hatalmas terembe, és egy órányi tesztkérdés ideje alatt előteremteni a félév végi jegyet. De ahogy a kollokviumok sem lesznek jobbak és kevésbé stresszes élmények, úgy a velük való végzés sem lesz rosszabb, sőt, egyre jobb, mert minden egyes szemeszter végével közelebb kerülök a hőn áhított és nagyon vágyott diplomácskámhoz. Ez áll majd rajta: közgazdász gazdálkodási és menedzsment alapszakon.

Egy barátnőm tavaly végzett, egy évet dolgozott egy budapesti multinál, majd éppen aznap, amikor én az idei első vizsgámat írtam, ült fel egy Londonba tartó járatra, hogy egy előléptetésnek köszönhetően ott dolgozzon.

Jó látni, és belegondolni abba, hogy az egyetem után is van élet (bevallom, néha ez elképzelhetetlennek tűnik), de most még itt vagyok, a negyedik vizsgaidőszakom után nagyon elégedetten, és egy kicsit megszeppenve.

Olyan ez, mint egy hosszú álomból való ébredés, vagy mint egy mókuskerékből való kiszállás. Az elmúlt másfél hónapban szinte beszűkült tudatállapottal léteztem, semmi más nem volt számomra fontos széles e világon, mint a tételek, a könyvek és a képletek. Tudatosan nem foglalkoztam mással, nem kezdtem bele másba, csak a küldetésre koncentráltam. A küldetésre, hogy sikeresen zárjam a félévet.

Most pedig, ahogy rám szakadt a szabadság, újra van időm feltenni a kérdést, hol vagyok most az életemben, jó helyen vagyok-e, mik a terveim a nyárra, mit kezdek magammal szeptemberig, jó irányba haladok-e. Szerintem nagyon fontos, hogy időnként megálljunk, és megvizsgáljuk, hogy mi a helyzet az életünkben.

El is mesélném erre az egyik kedvenc egyetemi órai élményemet, ami ilyenkor mindig eszembe jut:

Tavaly makroökonómia gyakorlaton a tanár egy nagyon hosszú számolós feladattal teleírt két táblát, majd amikor megkapta a végeredményt, mi azt lekörmöltük, aláhúzta kétszer, majd szó szerint azt mondta: „Gyerekek, nem az a kérdés, hogy most mit számoltam ki, hanem az, hogy amúgy mi a f.sz van? Az életben is ez a lényeg, álljatok meg néha, és tegyétek fel magatoknak a kérdést.”

Szóval, álljatok meg egy kicsit, pihenjetek, és élvezzétek a nyarat.