Multitasking? Így csinálják a mai egyetemisták

Önkéntes, dadus, futó, néptáncos, hallgatói önkormányzat irodavezető, röplabdázó, tornász, fényképész, festő, sportoló. Ez nem egy önéletrajz, hanem három eltérő lány mindennapi élete. Habár különböző területen tanulnak: jogász, kommunikátor, sportoló, mégis van bennük valami hasonló. Mindannyian a naplóra, naptárra esküsznek, és éjjel teljesítenek a legjobban.

Az időmenedzsment során megszervezzük, hogyan osztjuk be a kötelezettségeinket. Három „időgazdálkodás szakértő” fog tippeket adni, hogy miként készítik el a napirendjüket, hogyan állítják fontossági sorrendbe a feladataikat, hogyan lavíroznak a teendők között, úgy hogy ne égjenek ki és még pihenésre is legyen lehetőségük.

JOG, BABÁK – SZIGOR ÉS ÖNISMERET

Pivárcsik Linett, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának negyedéves hallgatója nemcsak törvényekkel, hanem csecsemőkkel is kapcsolatban áll. Éjjel a jogi paragrafusokat bújja, nappal csecsemőket fürdeti. E két világ elsőre távol áll egymástól, de számára valahol mégis kapcsolódnak. Linett ennek hatására döntött úgy, hogy szívesen foglalkozna a jövőben akár szociális vagy gyermekvédelmi területen.

– Apukám nagybátyja ügyvéd, talán ennek hatására jelentkeztem jogásznak. Az MCC egyik projektjében is részt veszek, hiszen az egyetemmel alapítottak egy közös kurzust. Ennek keretében olyan kórházban rekedt babákkal foglalkozunk, akikről nem mondtak le hivatalosan a szülők, de nem is látogatják őket, így az örökbefogadásuk is elhúzódik. A gyermekvédelem komolyan foglalkoztat, és látom, mennyi mindent lehetne másképp csinálni. A hallgatótársaimmal vezetünk egy beosztást, és minden nap legalább egy önkéntes bemegy a picikhez pár órára. A műszakban etetek, pelenkázok, szeretgetem őket. Van egy kishúgom, szóval nem volt idegen számomra a babázás. Ha eltervezek valamit, meg is akarom csinálni. Az egyetemi életem könnyebben átlátható, ha van egy határidős naplóm, így ha valaki kávézni hív, tudom mikor van szabadidőm. Ha borul a rendszer, újra kell tervezni. A babákkal néha többet vagyok, mint kellene, de látom, hogy a klinikán nagy szükség van rám, ők most fontosabbak, hiszen este is tudok házit csinálni. Nagyon szigorúan veszem a tanulást. Ismerem magam, tudom, hány oldalt tudok befogadni egy nap. Vizsgaidőszakban már hajnalban kelek és estig ülök a könyvek felett, de év közben inkább éjjeli bagoly vagyok. Szerencsére az órarendem én állítom össze, így délelőtt előadásokon vagyok, délután a kisgyerekekkel foglalkozom. A szaktársaimmal sokszor együtt tanulunk a könyvtárban vagy közösen futunk, így a barátaimra is van időm, mégis haladok. Háromhetente járok haza Szabadkára, akkor szoktam megpihenni. Tudatosan bánok az időmmel, hétvégente, ha nem kell tanulnom, akkor az Árkád ruhaüzleteiben dolgozom – taglalta Linett.

RITMUSBAN MARADNI – TÁNC, CSAPATMUNKA, ÖNMEGVALÓSÍTÁS

Míg van, aki éppen csak próbálja összeegyeztetni az egyetemet a barátokkal, addig van, aki néptáncol, röplabdázik, fest, konferenciákra jár, HÖK-öt vezet. Kolovity Barbara, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar másodéves hallgatója gyerekkora óta keresi azokat a helyzeteket, ahol alkothat vagy szerepelhet. Vonzódik a kommunikáció és média világához, hiszen ott állandó a mozgás, és mindennap új kihívásokkal nézhetne szembe.

– A médián belül leginkább a televíziós és rádiós műsorkészítés vonz, de az írás is fontos szerepet kap, mivel van egy történetmesélő oldalam is. A hallgatói önkormányzatban irodavezetőként a szervezési készségem és rugalmasságom rengeteget fejlődött. Valójában nincs hatalmas teher rajtam, mert mindig csapatként dolgozunk. Szerintem mindenre van időm, mindig tudok időt szakítani arra, ami igazán tetszik. Nincs titkos módszerem, csupán az, hogy nem teherként, hanem ajándékként élem meg a tevékenységeket. A legfontosabb dolgokat beírom az alkalmazásba, a naptáramba. A néptánc már több mint tíz éve az életem szerves része. A Talentum sűrűn fellép külföldön, a versenyek plusz időt és több gyakorlást igényelnek a heti két edzés mellett. Az izgalom, a feszültség, a közönség figyelme mind olyan intenzív energiát ad, amit a táncban ki tudok használni. Társasági ember vagyok, de nekem is kellenek olyan napok, amikor csak otthon vagyok, és semmi mással nem foglalkozom. A festészet a nyugalmi szigetem. Elvonulás, de közben önkifejezés. Most még hobbi szinten festek, de szeretnék komolyabban foglalkozni vele, és adni valamit az embereknek az alkotásaimon keresztül. Szerintem a kulcs nem a tökéletes időbeosztásban rejlik, hanem az önismeretben. Meg kell találni, mi az, ami igazán fontos nekünk. Ne legyünk túl szigorúak magunkkal, ha valami nem fér bele a keretbe. Néha lazábbnak is kell lennünk. Azt tanácsolom, hogy adjunk magunknak időt, hogy megtaláljuk a saját ritmusunkat, mert nincs tökéletes, univerzális „recept”. Én például éjjel vagyok a legaktívabb, sűrűn hajnalban térek nyugovóra, mert akkor tanulok, korán reggel pedig vár az iskolapad – mesélte Barbara.

SAJÁT VÁLLALKOZÁS – MŰVÉSZET, MOZGÁS, KITARTÁS

Winkler Lea, az Újvidéki Egyetem Sport- és Testnevelési Kara (DIF) másodéves hallgatójának a mozgás és a művészet a mindennapjai szerves részét képezik. Volt idő, amikor az egyetem, a munka, a gyász súlya alatt darabokra hullott az élete. Természetesen vannak olyan napok, amikor kevésbé érzi a motivációt, különösen most, amikor a blokád miatt nem tud bejárni az óráira, viszont eltökélt, hisz abban, hogy küzdeni kell a célokért.

– Képzőművészeti középiskolába iratkoztam be. Szeretek rajzolni, festeni, van egy kreatív oldalam. A nagybátyám régen fényképész volt, a 18. születésnapomra kaptam tőle egy fényképezőgépet. A Play Dance stúdióban is dolgoztam táncoktatóként. Nagyon fontos számomra a felkészültség, és plusz időt vett igénybe, hogy minden edzésre előre készítettem a tervet. Az egyetem és a munka egyszerre megterhelő volt. Délelőtt és délután óráim voltak, este pedig táncot tartottam, sőt edzőterembe is jártam, így gyorsan megéreztem a fizikai és mentális fáradtságot. Egy idő után úgy döntöttem, hogy szünetet tartok a gimnasztikával. Mindig azt hittem, hogy a Play Dance-ben maradok, de az élet másfelé sodort, így kerültem tavaly a Kreacijába, ahol a barátnőm indított órákat. Két-három hónapja nem dolgozok, de keresek egy táncstúdiót, ahol újból gimnasztikát taníthatok. Amikor egyetem mellett dolgoztam, nem volt időm a hobbijaimra, de mostanában sokat festek, fényképezek. Most arról álmodom, hogy a diploma megszerzése után saját edzőtermet vagy klubot alapítok, ahol a magam főnöke lehetek, és tinédzsereket taníthatok. Sokat számít, hogy anyukám mindig hitt bennem. Bátorított, hogy gyerekekkel foglalkozzak. Tavaly elvesztettem őt. Akkoriban az egyetemet is elhanyagoltam, bezárkóztam, de a párom mindig mellettem állt, ő segített újra lábra állni. Éjjeli bagoly vagyok, nehezen kelek reggelente, de az online naptáram nagy segítség a feladatok vezetésében. Szeretem a rendszert, nem vagyok spontán. Fontos, hogy új dolgokat próbáljak ki. Ha hibázok is, legalább tudom, hogy megpróbáltam, hiszen az élet túl rövid ahhoz, hogy megbánjuk, ha valamit nem próbáltunk ki – részletezte Lea.