Jóbarátnők
A lánybarátságokról sokszor az a hír járja, hogy felszínesek és érdekek mentén alakulnak. Nemcsak hogy gyakran ezzel szembesülünk a filmekből és a könyvekből, de még viccek is vannak erről. Pedig a barátságnak nincs neme, és a nők közötti barátság semmivel sem alsórendűbb, mint az, ami a férfiak között van.
A témát talán ott érdemes elkezdeni boncolgatni, hogy mi is az a barátság. Neked ki a barátnőd? Aki meghallgatja a problémáidat, és a legnehezebb helyzetben is támogat? Aki gondolkodás nélkül hazudik másoknak az érdekedben? Aki veled örül a sikereidnek, a szerencsédnek, az eredményeidnek? Akivel inspiráljátok egymást? Akivel jókat tudtok együtt nevetni? Akivel hasonló az ízlésetek, hasonló dolgokat szerettek? Akivel el lehet menni fagyizni egyet? Aki kérés nélkül eléd tolja a leckét, hogy átmásolhasd?
Ezek a kapcsolatok mind értékesek lehetnek az életedben, pedig a kapcsolódás más-más szintje kerül bennük előtérbe. Az is fontos, hogy legyen kivel megbeszélned, melyik szemceruzát érdemes megrendelni, ugyanakkor az is, hogy legyenek körülötted emberek, akiknek a társaságában jól érzed magad, de kérdés, hogy pusztán ennyitől már barátságnak nevezhetjük-e a kapcsolatot. Márpedig egyáltalán nem mindegy, hogy amikor a női és férfibarátságok közti különbségekről beszélünk, mit is értünk barátság alatt.
Tapasztalatom szerint a férfiak nem nevezik barátjuknak azokat, akikkel közös a hobbijuk, kedvelik egymást, de nem osztják meg egymással a mélyebb gondolataikat, és nem engedik be őket a belső világukba. Csak egy-két barátjuk van, akikkel szoros kapcsolatot ápolnak, és általában éppen erre a bizalmi viszonyra alapozzák azt, hogy bezzeg a nők ilyet nem tudnak. Ami persze nyilvánvalóan nincs így, mi is éppúgy tudunk valódi barátságokat kialakítani, mint ők.
Amit magam körül látok, az az, hogy sok nő barátnőjének nevezi azokat is, akikkel nincs meg ez a szoros kapcsolódás, de kedvelik egymás társaságát, és viszonylag gyakran találkoznak, beszélnek is egymással. Nyilván így nem meglepő, hogy a nőknek tíz-húsz barátnőjük is van. És igen, ezek a barátságok egyértelműen lazábbak, nincs meg bennük a feltétel nélküli szolidaritás és hűség. De ne nevezzük ezért felszínesnek a női barátságokat! Ne felejtsük el, hogy ez a különbség, amit itt most a saját környezetemből merítve próbáltam illusztrálni, a barátság definíciójából adódik. A férfiak havernak, ismerősnek nevezik az ehhez hasonló kötelékeiket – és hopp, máris látjuk, hogy ott sincs meg az érzelmi intimitás és a minden körülmények közötti összetartás, amire sokan közülük előszeretettel hivatkoznak. Ha emellett még figyelembe vesszük azt is, hogy nekünk, nőknek szokott lenni egy-két közeli barátnőnk is, akikkel megosztjuk a legféltettebb titkainkat, akikkel kölcsönösen segítjük egymást, és akikért tűzön-vízen átmegyünk, akkor máris egyértelművé válik, hogy a női és a férfibarátságok között jószerével semmi különbség nem lelhető fel.
Szóval az „igazi” barátság nem a nemünktől függ. A szoros, bizalmi alapú barátságra mindnyájunknak szüksége van, mert itt találhatunk megértésre és feltétel nélküli szeretetre még akkor is, amikor mi magunk is úgy érezzük, hogy ezt meg sem érdemeljük. Nőként ráadásul befigyel a sisterhood jelenség is: nemcsak azért lehetnek különösen értékesek a közöttünk kialakuló barátságok, mert a mentális egészségünk szempontjából szükségünk van barátnőkre, hanem azért is, mert ezek egyfajta ellenálló teret jelenthetnek a patriarchális világban. A társadalom sokszor arra sarkall minket, hogy versengjünk, ha mással nem, legalább önmagunkkal, legyünk minél jobbak, érjünk el minél többet, miközben a sikereinket, az eredményeinket és a teljesítményeinket is a férfiakéhoz mérik (de erről majd legközelebb). A barátnőink között lehetőségünk van arra, hogy kilépjünk ezekből az elvárásokból, és egy együttműködésen alapuló közösségi térben támogassuk, erősítsük és inspiráljuk egymást. Ezeken a kapcsolatokon keresztül egymásra figyelést, érzelmi önrendelkezést, kölcsönös tiszteletet tanulhatunk egy biztonságos térben. Megosztjuk egymással a tudásunkat és a tapasztalatunkat, biztatjuk és támogatjuk egymást, a barátságaink pedig közösségformáló és emancipáló erejű kapcsolatokká nőhetik ki magukat. Úgyhogy ne becsüljük alá, hogy mire képes két nő, ha barátságot köt egymással.
