Tapintsd, figyeld, szeresd

Az október a mellrák elleni küzdelem és a megelőzés hónapja. Ebből az alkalomból minden rózsaszínbe borul, hogy fölhívja a figyelmet az önvizsgálat és a szűrések fontosságára. A világ egy emberként emlékeztet minket arra, hogy „vigyázz a melledre, te lány!”. Meg ha már itt tartunk, vigyázzunk a méhünkre, a méhnyakunkra és az összes többi női szervünkre is.

Nekünk, nőknek valahogy mindig vigyáznunk kell valamire. A testünkre, annak is a női részeire. A jó hírünkre, a méltóságunkra, a szüzességünkre. A gyerekünkre, a pasinkra, a barátainkra, a szüleinkre. De ne legyünk cinikusak: a megelőzés tényleg életet menthet. Csak épp az a furcsa, hogy mindig a nők életét kell megmenteni, mindig a mi szerveinkkel van a baj. A nő menjen el szűrésre, a nő vizsgálja a mellét, a nő figyelje a ciklusát, a nő vegyen részt a HPV-oltáson, a nő tájékozódjon, a nő legyen tudatos, a nő tartson magánál óvszert, a nő ne hagyja őrizetlenül az italát... Nyaggatnak minket mindenféle szűréssel, önvizsgálattal, oltással, figyelmeztetéssel és kampánnyal, mintha ez lenne a legfőbb feladatunk a világon. Ha nem jársz szűrésre, felelőtlen vagy. Ha nem ismered a tested jelzéseit, figyelmetlen vagy. Ha nem kapsz HPV-oltást, felelőtlen vagy. Ha nem figyeled a melledet és a ciklusodat, nem törődsz magaddal. Ez mind azt üzeni, hogy ha baj lesz, arról te tehetsz.

Közben a férfiak legfeljebb annyit hallanak, hogy „húzz sapkát, nehogy megfázz!”, de azt senki nem várja el tőlük, hogy évente fájdalmas és/vagy kellemetlen vizsgálatoknak vessék alá magukat, vagy hogy havi rendszerességgel tapogassák magukat a tükör előtt. Ők érdekes módon nem felelőtlenek, ha mindezt kihagyják. Ez a kettős mérce frusztráló és igazságtalan. Nem arról van szó, hogy a megelőzés ne lenne fontos, hiszen tudjuk, hogy életet menthet. A tudatosság jó dolog. A baj az, hogy a hangsúly nem a saját testünk iránti szereteten és kíváncsiságon van, hanem a kötelezettségen, a felelősségen és a félelmen. A baj az, hogy a női test nemcsak a miénk, hanem jogot formál rá a társadalom, az egészségügy és tulajdonképpen mindenki, aki csak szeretne. Minden nőnek és minden lánynak azt üzenik, hogy a testünk problémás, és állandóan figyelni kell rá, különben veszélybe sodorjuk magunkat.

Szóval igen, fontos a megelőzés. Nagyszerű, hogy az önvizsgálattal és a szűrésekkel a mellrákhoz köthető halálesetek száma jelentősen visszaszorítható, ahogy az is, hogy a HPV-oltásnak köszönhetően a méhnyakrák szinte eltűnik a populációban. De ne vegyük már természetesnek, hogy a női test karbantartásra szorul, a férfitest meg alapból üzemkész. Hiszen lássuk be, nem a női mell a világ legveszélyesebb szerve. Mégis valahogy ez az egyetlen, amiről évente országos kampány készül.

Pedig mennyire fontos lenne, hogy ne bűntudatból és ne félelemből figyeljünk a megelőzésre! Hanem azért, mert szeretjük magunkat annyira, hogy nemcsak a sminkünket igazítjuk meg a tükörben, hanem azt is tudni akarjuk, mi történik bennünk. A megelőzés ebben az értelemben nem valamiféle parancs, és nem arról szól, hogy egy újabb kötelezettséget var a nyakunkba a társadalom, sokkal inkább arról van szó, hogy visszavesszük a hatalmat a testünk, az egészségünk, az életünk fölött.

Szóval igen, menj el szűrésre. Vidd el a barátnődet is. Csináljatok belőle programot, beszélgessetek róla, röhögjetek is rajta, ha kell. De soha ne hagyjátok, hogy bárki közügyként kezelje a testeteket. A melletek, a méhetek és az összes többi szervetek a tiétek, nem az orvosé, nem a reklámplakáté, nem a pasidé, nem az anyádé. Ne azért vigyázz rá, mert bárki ezt a nyomást helyezi rád, hanem azért, mert a tested a te részed, szeretnéd óvni, és érdekel, mit mesél rólad neked.
Majd ha egyszer tényleg sikerül leválasztani a női testről a bűntudatot, a szégyent meg az elvárásokat, akkor mindenki, férfi és nő egyaránt, megtanulhatja, hogy az egészség és a test tisztelete nem büntetés, hanem önmagunk tiszteletének egy formája.