Fiúk, lányok, barátságok
Lányokkal barátkozni lehet felemelő, magával hozhatja az igazi sisterhood-érzést, ráadásul a nővé válás és a női lét közös élménye is összeköt minket. Fiúkkal barátkozni nemcsak azért más, mert nincs meg ez a közös élmény, hanem azért is, mert előbb vagy utóbb, innen vagy onnan egészen biztos felmerül a kérdés: mikor jöttök már össze?
Mintha a két nem képviselői csak és kizárólag szerelemmel szerethetnék egymást... Mintha azt, hogy kihez vonzódunk, kizárólag a másik ember neme határozná meg, és köze se lenne hozzá a külső-belső tulajdonságainak.
A kamaszkor egyébként is arról szól, hogy megtanuljuk értelmezni az érzéseinket, felismerni a vágyainkat, megismerjük a saját belső világunkat. Nincs egyszerű dolgunk, mert az ember folyamatosan változik: amit tegnap megtanultunk magunkról, az ma már talán nem is érvényes, de lehet, hogy holnap megint az lesz. Nem csoda, ha néha mi magunk is elbizonytalanodunk, hogy vajon tisztán barátság-e az, amit érzünk, esetleg több annál. Azt meg végképp nem tudhatjuk, mi jár a másik fejében: vajon a legjobb barátunk esténként arról ábrándozik-e, hogy végre randira hív minket, és mi igent mondunk. Vagy őszintén örül neki, hogy van egy megbízható barátja, aki megérti, aki támogatja, akivel lehet jókat nevetni, és tulajdonképpen mellékes, hogy Bence helyett Katának hívják? Hogy teljes legyen a zűrzavar, ehhez még hozzávehetjük a társadalom felől érkező nyomást, ami többnyire sztereotípiákban mutatkozik meg.
Merthogy a fiúk mindig csak azt akarják. Egy fiúval nem lehet barátkozni, mert valamelyikőtök úgyis beleszeret a másikba. A férfi-nő barátság nem működik, mert a vágy ott lappang a mélyben. Te friendzone-ba teszed őt, ő meg epedve várja, hogy végre ágyba vihessen.
A friendzone egyébként is egy rendkívül szexista fogalom, amit sok férfi arra használ, hogy a nőket hibáztassa a párkapcsolati sikertelenségeiért. A legszebb, legmélyebb szerelmi kapcsolatokban ugyanis nem pusztán a romantika és a testi vágy köt össze minket egymással, hanem egymás legjobb barátaivá is válunk. Úgy is mondhatnánk, hogy az igaz szerelem a friendzone kimaxolása. A friendzone kifejezés mögöttes tartalma ráadásul azt sugallja, hogy a barátság nem ér annyit, mint a párkapcsolat, és akit „csak barátnak” szeretnénk az életünkbe, azt nem értékeljük eléggé. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha valakit eléggé értékesnek tartunk, akkor le kell vele feküdnünk... ami így kimondva nonszensz. A barátságok igenis nagyon értékesek, az ember életében felfoghatatlanul sokat jelenthet egy-egy baráti kapcsolat, ahol őszinték lehetünk, ahol megtarthatjuk egymást, ahol ott vagyunk a másiknak örömben és bánatban egyaránt – akár mindenféle testi vonzalom és romantikus érzelmek nélkül. Valójában nagyon elkeserítő élmény, amikor egyszer csak kiderül, hogy akit a barátodnak hittél (akiben bíztál és akiért tűzbe tetted volna a kezed), mindig is arra hajtott, hogy összejöhessen veled, és téged hibáztat, amiért „friendzone-ba tetted és érzelmileg kihasználtad” őt... Szerencsére az a tapasztalatom, hogy vannak olyan fiúk és férfiak, akik elsősorban emberként tekintenek ránk, nem pedig a potenciális szexpartnert látják bennünk.
Szóval a férfi és nő közti barátságot lehetetlennek tartó gondolatmenet már alapjaiban hibás, mert arra alapoz, hogy a férfiak ösztönlények, akiket semmi más nem érdekel, csak a szexuális vágy hajtja őket. Ez határozza meg a mindennapjaikat, és ennek alapján hoznak döntéseket a kapcsolataikban. Minden bizonnyal vannak, akik tényleg képtelenek barátságot kialakítani az ellenkező nem képviselőivel, mert csak egy jó kis összebújás lehetőségét látják benne, de nagy összegben mernék rá fogadni, hogy ők a saját nemükkel sem igen barátkoznak (legfeljebb csak haverkodnak), mert nincs igényük és képességük a minőségi emberi kapcsolatok kialakítására. Na meg, ha minden férfi a farka által vezérelt ösztönállat lenne, akkor a meleg srácok csak lányokkal barátkozhatnának. Aki pedig mindkét nemhez vonzódik, az érje be barátok nélkül, nem?
Hát ennyit arról, hogy két érzelmileg érett ember ne lehetne jó barátja egymásnak pusztán azért, mert az egyik nő, a másik meg férfi. A fiúkkal való barátság ugyanolyan kapcsolat, mint bármelyik másik, és éppen annyi értéke van, amennyi figyelmet, bizalmat és kölcsönösséget beleteszünk. Ha a fiú-lány barátság még mindig gyanús, az nem a barátság hibája, hanem azé a társadalomé, amelyik mindent a vágy, a birtoklás vagy a hierarchia nyelvén akar értelmezni. Pedig lehetne egyszerűbben is: két ember beszélget, nevet, figyel, támogat. Ennyi.
