Aki egyszer Népkörös lett, az az is marad

A szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ fennállásának 154. évfordulója alkalmából a Fabula Nap és Népkör Gála rendezvényen először díjazták az intézmény kiemelkedő tehetségeit, akik az elmúlt évadban figyelemre méltó szorgalmukkal és kreativitásukkal építették a közösség mindennapjait. A Népkör elnöksége tizenegy tagnak ítélte oda az „Év fiatal tehetsége” díjat.

Papp Terézia, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium színház- és audiovizuális művészeti szakának másodikos tanulója négyévesen csatlakozott először a Népkörhöz az Aranykapu Játszóház néptánc programján keresztül. Papp Terézia színész szeretne lenni, elmondása szerint sokat jelent számára, hogy a Fabula Rasa Színjátszó Grundban kamatoztathatja a tudását.

– Büszke vagyok arra, hogy Népkörös lehetek. A színjátszás gyakorlatot ad, fejleszti a kommunikációt, segít, hogy nyitottabb legyek. A színpadon egy teljesen más ember lehetek, az érzelmeket is könnyebb kifejeznem, az előadáson mindent meg merek tenni természetesen a jó ízlés határain belül. A karakterépítés sokszor kihívást okoz, hiszen a szöveg csak egy alap, a figura megalkotása rajtad múlik, azon hogy miként alakítod a szerepet a személyiségedhez. Az idén a kedvenc karakterem a Csárdáskirálynő feldolgozásából a Póni volt, ami egy férfiszerep, és komoly kihívást jelentett, mert maszkulinabb energiákat kellett megjelenítenem. A színjátszás segít abban, hogy felfedezzem önmagam. Megmutatja, hol vannak a limitek és meddig mehetek el. Olyan dolgokat csinálunk a Fabula Rasában, amit csak kevesen: állatokat játszunk, fetrengünk, ordibálunk, ami egészen felszabadító érzés. Most éppen A rovarok című táncos előadáson dolgozunk, amelyben mindhárom csoport részt vesz, az ötévesektől a középiskolásokig. A bemutató előtti főpróbák általában hosszúak, egész délután vagy egész nap tartanak. Szerintem azért érdemeltük ki ezt az elismerést, azon kívül, hogy a Népkör aktív tagjai vagyunk, mert az Interetno Fesztiválba is sok energiát fektettünk. Mi gyártottuk a médiatartalmakat, a videózást és a vágást is mi csináltuk. Amikor megtudtam, hogy az idén első alkalommal osztják ki a fiatal tehetségek díját, nagyon meglepődtem, és megtiszteltetésnek éreztem, hogy én is a díjazottak között lehetek. Szerintem a Népkör mindent túlélt, és talán a közösség a legerősebb benne. Ebben különbözik a többi szabadkai kultúregyesülettől, hogy a szakosztályok jóban vannak egymással és mindig képesek voltak megújulni – taglalta az amatőr színész.

Bodrogi Bálint a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium angol szakos végzős tanulója hatévesen kezdett el néptáncolni. A középiskola után a Szegedi Tudományegyetem földrajz szakára szeretne jelentkezni, és nem zárja ki, hogy a Népkörhöz kötődő szervezési, ügyvezetési munkát vállaljon.

– A Népkör a második otthonom, a szüleim is itt dolgoznak. A Róna Táncegyüttes tagja vagyok, a tánc számomra nemcsak mozgás, hanem kikapcsolódás is, hisz iskola után ez jelenti a feltöltődést. Ez az utolsó évem a gimiben, és eddig elég stresszesnek tűnik, de ha elmegyek próbára, elfelejtek mindent. Ott tényleg csak a ritmus, a mozdulat és a közösség számít. Hetente kétszer van próbánk, mellette ott a suli és az MCC is, szóval nem könnyű mindent összehangolni. A fellépések, versenyek leggyakrabban hétvégére esnek, így néha a szabadidőt is fel kell áldozni. Nagyon szeretek táncolni, kedvenc viseletem a rábaközi viselet, mert színes és díszes, a kedvenc táncom a mezőkölpényi, de a kunsági is közel áll a szívemhez. A mi csoportunk tagsága a 15-től 40 éves korig terjedő korosztályok közül kerül ki. Mostanában több a lány, mert a fiatalabbak most csatlakoztak hozzánk, viszont régebben a fiúk voltak többségben. A Cifra-Boróka együttesbe 10-14 évesek járnak, ők az utánpótlásunk, és jó látni, hogy mindig jönnek újabb személyek. Fontosnak tartom, hogy a fiatalok érdeklődését felkeltsük a néptánc iránt, hogy videókkal vonzzuk őket a Népkörbe. Ugyanígy az Interetno Fesztiválon a TikTok-ra posztokat készítettünk. Amikor megtudtam, hogy megkaptam a díjat, teljesen meglepődtem. Nem számítottam rá, mert annyi mindent csinálunk év közben, hogy az ember csak teszi a dolgát, és nem is gondol arra, hogy egyszer ezért elismerést kap. Engem a nővérem motivál, látom, hogy milyen szenvedéllyel tanul, és én is ilyen szeretnék lenni. Szerintem a Népkör egy olyan közösség, amelyben mindenki számít. Én itt nőttem fel, és ahogy mondani szoktuk „Aki egyszer Népkörössé vált, az örökké Népkörös marad” – mesélte a táncos.

Kovács Laura a szabadkai Műszaki Szakfőiskola harmadéves informatika szakos hallgatója nővére példáját követve már négyéves korában az Aranykapu Játszóház tagja lett. Ma már a játszóház foglalkozásvezetője és koordinátora, valamint a Róna felnőtt táncegyüttes tagja.

– Először csak a tánc miatt jártam ide, aztán az évek során egyre több mindenben vettem részt. Nehéz összeegyeztetni a tanulmányokkal, most igyekszem a főiskolára több hangsúlyt fektetni, hiszen programozó szeretnék lenni. A Népkör számomra nemcsak munka vagy hobbi, nem is tudnám szétválasztani a kettőt. A játszóházban 3 és 6 éves kor közötti gyerekekkel dolgozunk, hetente kétszer tartunk foglalkozásokat. Énekelünk, mondókázunk, táncolunk, zenét hallgatunk és kézműveskedünk. Az alkotásokhoz mindig valamilyen évszakhoz kapcsolódó témát választunk: almából, dióból vagy kukoricából készítünk képeket. Az a fő, hogy természetes alapanyagokat használjunk, hogy fajátékokkal játszunk az udvarban. Tavaly két kézművesszakkört is vezettem: gyöngyfűzést és baba-mama horgolást. Fontosnak tartom, hogy a néphagyományokat ne csak őrizzük, hanem éltessük. Ahogy mondani szoktuk „Nem beteg, hogy ápolni kelljen, és nem rab, hogy őrizni kelljen”. A gyerekek sokszor rácsodálkoznak, mennyi mindent tudnak alkotni a kezükkel. A telefonozás helyett különféle díszeket készítenek, versenyeznek egymással, nevetnek, és megtapasztalják, hogy milyen érzés egy közösségben lenni. Tavaly óta vezetem a játszóházat, négy éve az akkori csoportvezetők kértek fel segítőnek, azóta sokat tanultam, többek között a nyitottságot, kommunikációt és a türelmet. Van, hogy eltervezek egy foglalkozást, de a gyerekek mást akarnak, akkor improvizálni kell, alkalmazkodni hozzájuk. A Róna felnőtt táncegyüttesben hat éve tevékenykedem, nagyon szeretek fellépni, sőt a turnék, projektek új barátságokat hoznak. Amikor megkaptam a díjat, nagyon meglepődtem, mert mindenki rengeteget dolgozott az év során. Ez is megerősített abban, hogy, amit csinálunk, annak van értelme. A Népkörben mindenki ismer mindenkit, és bárkihez bizalommal lehet fordulni. Olyan ez, mint egy nagy család – fejtette ki Laura.