Online zaklatás, digitális határok és kontrollvesztés
Képzeld el, hogy egy reggel felébredsz, a telefonodért nyúlsz, és üzenetek tucatjaival találod szembe magad: a barátaid aggódó, hitetlenkedő, sajnálkozó sorai mellett ismerősöktől és vadidegenektől is érkezik néhány röhögős smiley vagy gif. Az egyik üzenetben egy linket is találsz, rákattintasz, és egy olyan képet vagy videót látsz magadról, amire nem vagy felkészülve. Lehet, hogy a múltkori házibulin a túl sok italtól kidőltél, és valaki viccesnek tartotta ezt az emléket megörökíteni, és a világ elé tárni. Esetleg az exed élt vissza egy kizárólag az ő számára küldött intim fotóval, vagy a párod Instagram-fiókját törte fel egy ismeretlen, aki aztán nyilvánosan posztolta az üzenetek között talált fehérneműs képeket. Vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak sírva fakadtál egy igazságtalanság miatt, ami most kontextusból kiemelve valami olyasmi szöveggel járja be a világhálót, hogy „hisztis csitri kiakad”. De az is lehet, hogy habár te vagy a képen – az arcod, a hajad, a tested –, de mégsem te vagy az: valaki a mesterséges intelligenciát használta arra, hogy kompromittáló felvételeket hozzon létre a képmásoddal.
Akárhogy is: ebben a helyzetben te vagy az áldozat, akit online zaklatnak, bántalmaznak, megszégyenítenek. Lehet, hogy az osztálytársaid között terjengő fotó nem valós – de a hozzá tapadó szégyen- és félelemérzet, a gúnyos pillantások, a kéretlen megjegyzések nagyon is valósak. Fontos leszögezni, hogy a bántalmazásról soha nem az áldozat tehet. Ahhoz azonban, hogy egy AI-generálta meztelen fotó járja be rólad az internetet, még csak figyelmetlennek vagy naivnak sem kell lenned. Ezt ugyanis egy rólad készült fotó segítségével bárki meg tudja tenni.
Az online zaklatás persze nem mindig ennyire látványos. Néha nem több egy ártatlannak tűnő kommentnél, ami pontosan oda üt, ahol a legjobban fáj. Vagy a százhuszadik álprofilról küldött üzenetnél, amiket hiába tiltasz le újra és újra, mindig készül egy másik. Vagy egy zárt csoportnál, amibe téged nem vesznek be – akár azért, hogy a te károdon viccelődjenek, akár azért, hogy így zárjanak ki az információ körforgásából. Vagy egy képernyőfotónál egy üzenetről, amit egy barátodnak küldtél egy őszinte pillanatodban, ő pedig az engedélyed nélkül mindenkivel megosztotta a bizalmas információt.
Habár az online zaklatás és bántalmazás súlyossága nagyon eltérő lehet (az egyik kimeríti a bűncselekmény fogalmát, a másik meg pusztán az érintett közösség beavatkozását igényli), fontos látni, hogy ezek ugyanannak a problémának a különböző arcai. Mindegyik arról szól, hogy valaki átlépi a határaidat, miközben te elveszíted az irányítást afölött, hogy milyen információt kivel osztasz meg.
És hogy mit tehetsz ellene? Elsősorban ne vegyél benne részt. Ha például terjed egy kompromittáló videó valakiről, azt ne nézd meg, ne oszd tovább, ne vegyél részt a gúnyolódásban, nevetésben. Kommunikáld a többiek felé, hogy ezt miért teszed, hátha lesznek köztük, akik követik a példádat. Ha ismered az áldozatot, biztosítsd a támogatásodról, mondd el neki, hogy nem ő a hibás, és nincs miért szégyenkeznie. Bátorítsd, hogy szóljon egy megbízható felnőttnek, a szüleinek, az osztályfőnökének, az iskolapszichológusnak, esetleg tedd meg te ezt a lépést. Ha pedig rólad van szó, először is ismerd el az érzéseidet: ez nemcsak egy vicc, nem neked hiányzik a humorérzéked, hanem valóban áldozattá váltál. Kérj segítséget egy megbízható felnőttől, aki elismeri a problémát, és nem téged hibáztat a bántalmazásért. Ő jó eséllyel tudni fogja, mi a következő lépés. De legfőképpen egy pillanatig se hidd el, hogy veled van a baj, vagy hogy megérdemelted és magadnak köszönheted a történteket, hiszen a bántalmazásért mindig a bántalmazó a felelős, soha nem az áldozat.
