Hozzuk ki húszas éveinkből a legtöbbet!

Az új év első napjai egy kicsit mindig az újrakezdésről is szólnak. Nem törli el azt, ami mögöttünk van, de új lendületet ad. Ilyenkor mindig ott lebeg a szemünk előtt a következő kérdés: Merre tovább? 2026 sem ígér lassítást: célok, egyetem, munka… kinek mi. Az egyetemisták számára ez az év az újabb kihívásokról, a tanulásról szólhat. Nincs megállás, mert 2026 annyit ad, amennyit bele merünk tenni. Ismerjünk meg pár elképesztően szorgalmas fiatalt!

Sinkovics Eleonórát, a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet külmunkatársát az előző év megtanította arra, hogy értékelje a befektetett munkát.

– Befejeztem az alapképzést, és visszanézve egyáltalán nem így képzeltem el az egyetemi éveimet. Nem gondoltam volna, hogy ez az időszak hozza majd a legtöbb pozitív emléket. Az elmúlt években sokszor hasonlítottam magam másokhoz. A legnagyobb személyes fejlődésem az volt, hogy elfogadtam, mindenkinek más az útja, és ez teljesen rendben van így. Jelenleg mesterszakos hallgató vagyok a kommunikáció szakon. Meggyőződésem, hogy érdemes belevágni az egyetemi tanulmányokba, mert aki ezt kihagyja, rendkívül sokszínű időszakról mond le. Konferenciák, ösztöndíjak, utazások, közös projektek, műhelymunkák, barátságok, kutatások és tanulmányi sikerek formáltak azzá, aki ma vagyok. 2025 ugyanakkor nem volt feszültségektől mentes. Sokszor aggódtam amiatt, hogy lesz-e munkám. Diplomázáskor úgy éreztem, hogy összeomlik a világ, ha nem találok állást. Szerencsére szeptember óta dolgozom, és nagyon szeretem azt, amit csinálok. Fontos kiemelni, hogy az évben a kikapcsolódásra is jutott időm. Két fesztiválon jártam, és elutazhattam a Plitvicei-tavakhoz is a párommal, ami különösen meghatározó élmény volt számomra. Addig kell utazni, amíg van rá időnk és lehetőségünk, különösen a húszas éveink elején. Szerintem amit ebben az életszakaszban teszünk, nagyban meghatározza a későbbi életstílusunkat, rutinjainkat és elvárásainkat – taglalta Sinkovics Eleonóra.

Sziveri Éva, a temerini Kókai Imre Általános Iskola napközis tanítónője már azért is köszönetet mond az életnek, ha produktívan telik egy napja, ha finom a kávéja, vagy ha megajándékozzák egy mosollyal az utcán.

– Aki igazán ismer, tudja, hogy a legapróbb dolgoknak is képes vagyok örülni. A hála mindennapos érzés számomra. Ahogy idősödöm, egyre inkább megtanulok örülni a hétköznapi dolgoknak. Különösen hálás vagyok a napközis gyerekekért, akik szeptember óta nap mint nap körülvesznek. Családcentrikus emberként nálam a család mindig az első helyen áll, értük vagyok a leghálásabb: 2025-ben is, idén is, húsz év múlva is, és ez soha nem fog megváltozni. Az előző évben lediplomáztam az egyetemen. Négy évvel ezelőtt ez még elérhetetlennek tűnő álom volt, egy távoli pont a jövőben, ami alig pislákolt. Jelenleg mesterhallgatóként folytatom a tanulmányaimat. Emellett amatőr színész vagyok, és tavaly a Rómeó és Júlia című darabban megkaptam Júlia szerepét. Musicalként dolgoztuk fel, komoly hangmagasságokkal, ráadásul a tanulmányaim és a szakdolgozat mellett ez sokáig képtelenségnek tűnt. Azóta nagyjából tízszer játszottuk az előadást. 2025-ben rájöttem arra, hogy több van bennem, mint azt gondoltam. Azt kívánom, hogy semmi ne történjen, ami elvehetne a fényemből. Az elmúlt évből szeretném magammal vinni a lelkesedésemet azok iránt a dolgok iránt, amelyek boldoggá tesznek, valamint az odafigyelést a mentális egészségemre. A legfontosabb céljaim között szerepel, hogy megvédjem a mesterdolgozatomat, hogy több időt töltsek azokkal, akik igazán fontosak, valamint hogy annyi könyvet olvassak el, amennyi csak lehetséges, és ezernyi alkalommal látogathassak el valamelyik színházba. Talán örülnék egy utazásnak valahol a távoli Mediterráneumban – fogalmazott Sziveri Éva.

Kolter Lászlónak, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar negyedéves hallgatójának 2025-ben a legnagyobb fejlődést a könyvek olvasása hozta.

– Nagy sikernek könyvelem el, hogy szerepelhettem a VMTDK-n, aminek köszönhetően OTDK-jelölt lettem. Habár úgy érzem, hogy többre is vihettem volna, mégis úgy gondolom, hogy tartalmas év áll mögöttem. A barátaimnak és a családomnak rendkívül hálás vagyok, hiszen támogatnak az utamon. Tavaly egy izgalmas hobbiba kezdtem, a családfakutatásba. Az év során közelebb kerültem a családom történetéhez is, aminek révén egyre több apró részletet ismertem meg azokról, akik valamilyen formában az elődeim voltak. Az utazások és szakmai lehetőségek mögött számos segítő állt. Hálával gondolok az egyetem dolgozóira, a HÖK-re, valamint a Közösség nevezetű ifjúsági csoportra, amelynek tagja vagyok. Utóbbival több közös sikert is elértünk: utazásokat szerveztünk, valamint lelkigyakorlatokat valósítottunk meg. Emellett a Közösséggel eljutottunk a nyár folyamán Rómába is, ahol nagyon jól éreztünk magunkat, és sok szép élménnyel gazdagodtunk. A HÖK által Debrecenbe utazhattunk el, így a Campus Fesztiválon bulizhattunk, valamint a Fiatalok a Nemzetért Alapítványnak köszönhetően a Balatonon is szórakozhattunk egy nagyot. Az idei évre azt a célt tűztem ki magam elé, hogy egy kicsivel jobb legyek, mint az előző évben. Szeretném sikeresen megszerezni a diplomámat, és elutazni egy olyan nyaralásra, ahol valóban pihenni tudok, anélkül hogy folyamatos rohanásban telne az idő – nyilatkozta Kolter László.

Varga Johanna, a szabadkai Közgazdasági Kar elsőéves hallgatója arról számolt be, hogy stresszes, mégis tartalmas évet tudhat maga mögött.

– A tavalyi évem a középiskola befejezéséről és az egyetemi életem elindításáról szólt. Júniusban kiváló tanulmányi eredménnyel elballagtam a középiskolából. A pihenés azonban nem tartott sokáig, nagyjából egy hónap elteltével már a felvételire készültem. Mindeközben nyári munkát is vállaltam, elkezdtem dolgozni egy boltban. Ez volt az első munkahelyem, ami büszkeséggel tölt el. A napjaim sűrűek voltak, próbáltam produktív lenni, és munka után tanulni. Végül a sok fáradozás meghozta az eredményét, hiszen sikeresen felvételt nyertem az egyetemre. Szeptemberben még dolgoztam, októberben inkább pihentem és feltöltődtem az egyetemi kezdés előtt. Ezt az időszakot főként sorozatnézéssel vagy könyvolvasással töltöttem. Két könyvsorozatot tudnék kiemelni, ami tavaly igazán megfogott. Az egyik Leiner Laurától az Iskolák Országos Versenye, amely két trilógiából áll, a másik pedig a két írónőtől származó Zodiákus Akadémia könyvsorozat, amelyek közül eddig három könyvet fordítottak le a kilencből, szóval van mire várnom a jövőben is. Novemberben indult el számomra igazán az egyetemi élet, és úgy gondolom, hogy a tavalyi nyár és ősz különösen tartalmas és sikerekben gazdag időszak volt. Mindez nem valósulhatott volna meg a családom és a barátaim támogatása nélkül, akikre végig számíthattam, ezért nagyon hálás vagyok. Bízom benne, hogy az idén újabb lehetőségek nyílnak előttem – mesélte Varga Johanna.