Amikor a művészet megszólal

Lehetünk-e egyszerre érzékenyek és hangosak? Lehet-e művészettel igazságtalanságokra reagálni, és közben saját utat keresni? A következő beszélgetésben Szabó Fruzsina, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium képzőművészeti tagozatos érettségizője beszél arról, hogyan lesz egy festményből társadalmi ügy, és hogyan jelenik meg a vásznon (és azon túl is) az, ami őt a legjobban foglalkoztatja: a nők helyzete.

Fruzsit a Bolyai TGK érettségizőinek tárlatán kapcsán kérdeztük minderről.

A tárlaton helyet kapott egy intervenciód. Mi az az intervenció, és milyen alkotást készítettél?

– Az intervencióhoz egy meglévő alkotást veszünk alapul, aminek az a célja, hogy változtassunk rajta, hogy más kontextusba kerüljön. Ehhez akár magának a festménynek a témája is felhasználható. Én Jacques-Louis David A szabin nők elrablása című festményét választottam, ehhez csatoltam hozzá az intervenció lényegét, ami pedig a nők elleni erőszak.

Mi hívta fel a figyelmed erre a témára?

– Engem nagyon érdekel a nők sorsa, és hogy mi történik velük a mai világban. Nagyon sokat foglalkozok ezzel a témával, utánaolvasok, tényleg érdekel a téma. Pont kapóra jött, hogy valami olyat csináljak, ami nagyon érdekel, és ezt kössem össze a művészettel, ami szintén a szívem csücske.

Az intervenció leírásában utaltál egy valós magyarországi esetre. Mi volt ez?

– 2025 novemberében derült ki, hogy a Képzőművészeti Egyetemen egy nőt megerőszakolt egy diáktársa. Nagyon sokan voltak, akik nem hittek neki, vagy pedig nem akartak foglalkozni az üggyel, merthogy nagyon sokáig elhúzódna. Engem ez elképesztett, hiszen hogy lehet az, hogy nem foglalkozunk egy ilyen üggyel, mert sokáig elhúzódik?! Volt az esetnek egy jelképe, a véres lepedő, úgyhogy ez került rá az intervenciómra: az eredeti festményre került rá a budapesti esetet jelképező véres lepedő.

Egy másik alkotásod Frida Kahlóval kapcsolatos.

– Fridát nagyon szeretem. Szerintem ő nagy feminista jelkép, már csak azért is, ahogy megnyilvánult, és hogy merte magát vállalni, mert egyedi lenni. Egy hommage-t készítettem. Fridának volt egy balesete, ami miatt nagyon sokáig fekvőbeteg volt, és ez hatással volt az életére. A festményein nagyon látszik a testi-lelki szenvedése. Lefestette magát, miközben csövek vannak a gerincében. Én egy női testet készítettem úgy, hogy ennek a gerincét és a vázát csavarokból raktam ki, valamint varrtam és hímeztem mellé egy színes részt a mellének. Ezzel a nőiességére szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy milyen színes egyéniség volt is ő a szenvedései ellenére, hogy mennyire megmaradtak a nőies vonásai.

Szerinted a művészeknek milyen lehetőségeik vannak abban, hogy felhívják a figyelmet a nők helyzetére?

– Szerintem egy-egy alkotás jó lehet. Az enyém csak ezen a tárlaton volt kint, viszont ha valaki elolvassa a szöveget, akkor valószínűleg képet kap arról, hogy milyen rossz a helyzet. Szerintem ezzel is foglalkoznia kell a művészeknek, mert lehet, hogy általuk egyszerű módon, magyarázat nélkül is el tud jutni az emberekhez. Viszont ha rá akarunk világítani a nők helyzetére, akkor sok alkotás mellé szükséges magyarázat is, ami pedig lehet, hogy nem jut el mindenkihez.

Mit tervezel az érettségi után?

– Jogot szeretnék tanulni, és nagyon erősen dolgozom azon, hogy felvegyenek. Később családjogra akarok fókuszálni, pont azért, hogy a nők helyzetével foglalkozhassak szakértőként is, ne pedig csak laikusként, mint most.

Hogy áll benned össze a jog és a művészet?

– Kicsit nehezen, de nagyon motivál az, amit el szeretnék érni a későbbiekben. Nehéz a felkészülés, mivel eddig annyit nem tanultam, mint amennyit most muszáj az érettségire, és közben tudom azt is, hogy még többet kell az egyetemen. Viszont mindenféleképpen meg szeretném próbálni, mert nagyon erős bennem a motiváció, és remélem, hogy ez kitart az egyetemi évek alatt is.