A saját utamat keresem
Deli Ivett vagyok, Dreáról származom, jelenleg az Újvidéki Egyetem Jotudományi Karának másodéves hallgatója vagyok, októbertől pedig harmadéves leszek. Az egyetemi éveim alatt az Európa Kollégiumban lakom, ami mára sokkal több lett számomra egyszerű lakóhelynél. A középiskolás éveimet Topolyán töltöttem, a mezőgazdasági iskola tanulója voltam. Harmadikban döntöttem el, hogy a tanulmányaimat Újvidéken folytatom, és jogot szeretnék tanulni.
Miért éppen a jogi pályát választottad? Mindig tudtad, hogy jogot szeretnél tanulni?
– Nem mondhatnám, hogy mindig is pontosan tudtam, mit szeretnék tanulni. A középiskola harmadik évében kezdtem komolyabban gondolkodni a továbbtanuláson, ekkor döntöttem el, hogy Újvidékre szeretnék menni, és a jogi kart választom. A jog azért is tetszett meg, mert sokféle lehetőséget kínál, és úgy érzem, hogy olyan terület, amelyben folyamatosan lehet fejlődni és új dolgokat tanulni.
Milyennek találtad az egyetemet? Olyannak képzelted, mint amilyen valójában?
– Szeretem az egyetemet. Nem mondom, hogy könnyű, de azt sem, hogy lehetetlen elvégezni. Az eleje kicsit nehezen indult, hiszen az első évemet a hallgatók tüntetései is befolyásolták. Ezekben nem vettem részt, így végül az első év valahogy gyorsan és szinte észrevétlenül el is telt. Mostanra viszont már jobban átlátom, mire számíthatok, és azt is megtanultam, hogyan osszam be az időmet.
Vannak már terveid arra vonatkozóan, hogy mivel szeretnél foglalkozni a diploma megszerzése után?
– Őszintén szólva még nem tudom pontosan. Egyelőre nem szeretnék egyetlen konkrét irány mellett sem dönteni. Bízom benne, hogy az egyetemi évek alatt, ahogy egyre több területet megismerek, megtalálom azt az utat, amely igazán nekem való.
Sokan döntenek úgy, hogy Magyarországon folytatják a tanulmányaikat. Neked megfordult a fejedben, hogy külföldön tanulj tovább?
– Egy percig sem volt opció, és őszintén szólva eszembe sem jutott, hogy Magyarországon tanuljak tovább. Már óvodáskorom óta beszélek és tanulok szerbül, ezért számomra a szerb nyelvű oktatás nem jelentett különösebb kihívást. Ennek köszönhetően nem tartottam a nyelvi nehézségektől. Az is fontos szempont volt, hogy ne kelljen elszakadnom a számomra fontos emberektől.
Milyen a kollégiumi élet? Mennyire volt könnyű megszokni, hogy az otthonodtól távol élsz?
– Számomra a kollégium nem csupán egy szoba, ahol alszom és tanulok. Sokkal inkább második otthonná vált. Barátkozom, ismerkedem, új dolgokat tanulok, és rengeteg élménnyel gazdagodom. Nem is volt kérdés, hogy szeretnék-e az Európa Kollégiumban lakni, hiszen nagyon sok pozitívumot látok benne, ráadásul ilyen kedvező ár mellett különösen jó lehetőség a vidéki fiatalok számára.
Milyen érzés Újvidéken élni? Mit szeretsz leginkább a városban?
– Eleinte természetesen minden új volt, hiszen egy teljesen más környezetbe kerültem. Újvidék nagyváros, sok emberrel, rengeteg lehetőséggel és állandó mozgással. Idővel megszoktam, és ma már otthonosan mozgok benne. Szeretem, hogy mindig van élet, és az egyetemisták számára több lehetőség adódik arra, hogy ne csak tanulással teljenek a hétköznapok.
Mivel töltöd a szabadidődet? Van olyan hobbid, amely segít kikapcsolódni az egyetem mellett?
– Szabadidőmben leginkább edzeni járok, szeretek biciklizni, de az is előfordul, hogy egyszerűen csak elmegyek a boltba. (Nevet) A lényeg, hogy kicsit kiszakadjak a tanulásból és a kollégiumi mindennapokból. Jó érzés néha csak úgy útnak indulni, és nem az egyetemre vagy a könyvtárba menni.
Mit tanácsolnál azoknak, akik most gondolkodnak azon, hogy Újvidéken folytassák a tanulmányaikat?
– Elsősorban azt, hogy ne féljenek a nagyvárostól. Sokkal könnyebb megszokni, mint ahogy az ember előre gondolja. A nyelvtudásukat se becsüljék alá. Ha valaki már megfelelően beszél szerbül, ne hagyja, hogy mások véleménye eltántorítsa. Azt mondanám, hogy ne olyan emberek szavai alapján hozzanak döntést, akik maguk nem voltak egyetemisták. A saját tapasztalat sokkal többet számít. Egyetemistaként Újvidék rengeteg lehetőséget kínál, és szerintem érdemes belevágni.
