Mosolyogj!

Neked is mondták már, hogy mosolyogj többet? Hogy olyan szép lennél, ha többet mosolyognál? Hogy most mi bajod van, miért nem mosolyogsz? És azon gondolkoztál már, hogy mégis miféle elvárás az, hogy magadra erőltess egy arckifejezést azért, hogy random férfiak szebbnek és kívánatosabbnak találjanak?

De miért is kellene egy nőnek állandóan kellemes látványt nyújtania? A társadalmunkban a nő akkor értékes, ha szép. A legfontosabb tulajdonsága, hogy mennyire felel meg a férfiszemek kívánalmainak: eleget mosolyog-e, elég tiszta-e a bőre, selymes-e a haja, keskeny-e a dereka, nagy-e a melle, bájos-e a megjelenése, szexi-e a ruhája? Persze a konkrétumok közösségenként és (szub)kultúránként változnak, de a lényeg ugyanaz: a nő megjelenése elsődleges. Van, ahol az az értékes nő, aki a kilencvenes évek Playboy-nyuszijait megszégyenítő adottságokkal bír, máshol a sportos test, a feszes izmok és a napbarnított bőr a menő, megint máshol pedig a vagány smink és az élénk színű körmök vagy éppen a bájos őzikeszemek hódítanak. Nem az a lényeg, hogy mit várnak el a nőktől a külsejüket illetően azért, hogy értékesnek tekintsék őket, hanem az, hogy egyáltalán vannak ilyen elvárások.

Ezek annyira beleivódtak a hétköznapjainkba, hogy gyakran fel sem tűnik, ha találkozunk velük. Pedig minden helyzetben ott vannak, kezdve onnan, hogy egy vizsgára csinosan öltözünk fel, odáig, hogy egy-egy új pattanásra kilónyi alapozót kenünk.

Ezek az elvárások ugyanúgy megjelennek a közösségen belül (amikor valaki beszól vagy a szemét forgatja, mert szerinte meghíztál, jobban néznél ki szemüveg nélkül, vagy ne hordj lilát, mert a piros jobban áll neked), és jöhetnek kívülről is (például a közösségi médiából vagy a reklámokból). A reklám és a közösségi média szerepe még akkor sem elhanyagolható, ha alapvetően nem ezek hozzák létre ezeket az elvárásokat – csak felerősítik, normalizálják és bebetonozzák őket.

Nekem annak ellenére tele van a Facebook-falam alapozó-, szemhéjfesték- és hasonló reklámokkal, hogy lassan tizenöt éve egyáltalán nem sminkelek. Hiszen hiába az algoritmus, ami mostanra már biztosan többet tud rólam, mint én saját magamról, azért nőből vagyok, biztos csak elfelejtettem úton-útfélen hangoztatni, hogy a reggeli rutinom nekem is (mint minden normális nőnek) egy tizenöt perces tükör előtti festegetéssel kezdődik. Nehogy félreértsétek: aki sminkelni szeretne, annak hajrá, aki az erősebb sminket preferálja, annak is, de örülnék, ha a közösségi média nem tolná az arcomba ezeket a termékeket a nyilvánvaló választásaim ellenére is.

Nekünk, nőknek szinte kötelező kívánatossá tennünk magunkat a férfiak számára. Gondoljatok bele: egy fiatal lány életében elég hamar eljön az a pont, amikor már nem az a gáz, ha több pasija is volt, hanem az, ha még egy valamirevaló udvarlója se akadt...

Kívánatossá pedig leginkább úgy tehetjük magunkat, hogy edzőterembe járunk (pénz), futócuccot meg okosórát vásárolunk (pénz), szépségápolási termékekre költünk (pénz), a férfiak 3in1 tusfürdő-sampon-balzsamja helyett vagy hatféle különböző terméket használunk (pénz), csinosak vagyunk (pénz), szexi fehérneművel csábítunk (pénz). Ezek a hagyományos elvárások, de ne felejtsük el, hogy modernebb időket élünk: sokat utazunk, mert a férfiak szeretik a kalandorokat (pénz), gazdag társasági életet élünk, mert a férfiak a laza, magabiztos nőkre buknak (pénz), vagy éppen pszichológushoz járunk, hiszen ahhoz, hogy férfit találjunk, muszáj dolgoznunk önmagunkon (pénz). Tehát legyen sok pénzed, amit arra költhetsz, hogy még szebb, még kívánatosabb legyél, de ne gondolkozz férfias szakmákban, hanem oldd meg óvónői fizetésből, miközben egyébként azért is megszólnak, hogy költekezel. Mindezeket ráadásul nem feltétlenül kell ténylegesen is kérniük a férfiaknak, hiszen az évek alatt belső elvárássá tettük őket. Már nem azért mosolygunk, mert egy férfi azt mondja, hanem mert magunktól is tudjuk, hogy egy nőnek mosolyognia kell. Ettől lesz nőies.

Hát valahogy így válik a nő kiszolgáltatottá a fogyasztói társadalom számára, és valahogy így lesz termék mindabból, amire egyébként sem szükségünk, sem igényünk nincsen.

Lehetne most sok mindenről szólni (például, hogy milyen nyomás helyeződik ugyanezzel kapcsolatban a férfiakra, vagy hogy sokszor nem az ő kedvükért rittyentjük ki magunkat, vagy foglalunk időpontot egy segítő szakembernél – ezek mind valid mellékszálak lennének), de inkább azzal zárom ezt a témát, hogy ebben a rendszerben soha nem lehetünk elég jók. Mindig lesz egy újabb testi hiba, amit ki kell javítanunk, egy újabb termék, amit meg kell vásárolnunk ahhoz, hogy kívánatosak, azaz értékesek legyünk. Ez nem véletlen, hiszen az elégedett nő nem valami jó fogyasztó.

Szóval... mosolyogsz még?