Első Green Future-tapasztalat – ami talán az utolsó is

Augusztus 13-a és 16-a között tartották az idei Green Future Music Fesztivált Zentán. Jómagam, aki jelen cikket írom, valamint a képek készítője is először vett részt az eseményen, és a dolgok jelenlegi állása szerint valószínűleg utoljára is. A Green szervezőcsapata ugyanis már a fesztivál előtt azt nyilatkozta mind az Instagram-, mind a Facebook-oldalán, hogy az idén rendezik meg utoljára a fesztivált, ezt pedig nagyon sokan szomorúan vettük tudomásul.

Milyen is volt a Green fesztivál búcsúja? Vagy tegyük fel a kérdést inkább úgy, hogy milyen volt az idei Green fesztivál, és ne beszéljünk még búcsúról, mert reménykedni továbbra is lehet abban, hogy jövőre, valamilyen csoda folytán, mégis újra mehetünk a rendezvényre.

Stábunk augusztus 14-én és 15-én volt jelen az eseményen. A fesztivál igen sok DJ-nek adott lehetőséget mind a nappali, mind az esti programok során. Női és férfi DJ-kkel egyaránt találkoztunk, valamint korosztály tekintetében is igen színes volt a felhozatal. A techno és a Red Bull színpadnál „csak” DJ-kkel lehetett találkozni, a main stage-en viszont több népszerű előadó is fellépett a DJ-eken kívül. Pénteken többek között a színpadon láttuk Relját és Devitót is. Noha azt rebesgették, hogy ők ketten együtt fognak fellépni, ez nem valósult meg, aminek örültem, mert nem szerettem volna, ha Relja csak a Devitóval közös számait adja elő. A szereplést Relja kezdte nagyjából fél tizenkettő tájékán. Köztudott, hogy nem igazán rajong az újságírókért, először azonban úgy tűnt, hogy kivételt fog tenni, és számíthatunk vele egy rövidebb interjúra, a fellépése után viszont meggondolta magát, és a menedzsere közölte velünk, hogy Relja nagyon rosszul van, nem tud interjút adni, hogy őt idézzem, „čovek je polumrtav, jedva je uspeo da se presvlači” ⁽„Az ember félhalott, alig volt ereje átöltözni.” (szabad ford.)) . Nos, az előadó már közelít a negyvenhez, és azt is nyilatkozta többször, hogy néha injekciókat szed a fellépések előtt, ráadásul nagyon kemény turné áll előtte és mögötte, mindennap rengeteget utazik, szóval teljességgel érthető, hogy nem volt kedve nyilatkozni.

Sajnos az interjú Devitóval sem jött össze, csak ő nem tartotta fontosnak azt, hogy megindokolja, miért is nem beszélget velünk. Azt azonban készségesen tűrte, hogy készítsünk vele képet. Ezt annyira nem értettem, de van egy olyan képünk Devitóval, mintha a rajongói lennénk. Talán egy igazi rajongó jobban megérdemelte volna, hogy a helyünkben legyen. Végül is láttam közelről Devitót, távolról és közelről is elég ijesztően néz ki abban a fehér maszkban. Különösen sajnálom, hogy nem jött vele össze az interjú, mert azt mindenképpen szerettem volna megkérdezni, hogy mégis hogyan lehet ebben a maszkban bírni. Én biztosan megfulladnék. Ez a maszk azonban még mindig jobb volt, mint Relja napszemüvege. Nagyon érdekel, hogy csak engem zavar, ha az előadó napszemüvegben van? Hogy tud így egyáltalán kapcsolatot teremteni a közönséggel? – a válasz elég nyilvánvaló, sehogy. Azt ugyanis egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy az előadók közül Reljának sikerült a legkevésbé elérnie a közönséghez. Az sem elhanyagolható tény, hogy Devito sokkal jobb formában volt: leugrott a színpadról, felugrott a színpadra, friss, vidám hangon beszélt a közönséghez. Szegény Relja meg úgy nézett ki, mint aki örül, hogy le tudja énekelni egyben az egészet. A fellépéseit általában sikító lánycsapatok tucatjai szokták kísérni, de a Greenen ez valahogy nem jelentkezett. Mondjuk, az mindenképpen pozitív, hogy elég saját szerzeménnyel készült ahhoz, hogy ne kelljen mások dalait énekelnie, és simán lenyomott egy komplett koncertet – ez elismerendő tény, főleg a legutóbbi zerás tapasztalatunk után.

Meglepetésemre Devitónak nagyobb a rajongótábora, mint Reljának. Az egy dolog, hogy előadóként több energiát hozott, viszont véleményem szerint a kollégája sokkal színesebb és minőségibb zenei palettát vonultat fel. Voltak rajongók, akik a Devito-koncertre devitós maszkokban érkeztek, nos, ők elég megvető arccal állták végig a másik koncertet, remélem, hogy szegény Relja nem nézett rájuk előadás közben, mert a tekintetükkel konkrétan le akarták kergetni a színpadról. Habár a közönség nem éljenezte őt annyira, mint Devitót, az biztos, hogy több kép készült róla. Őt ugyanis nem vette körül akkora testőrgárda, mint az utóbbit, akiről ráadásul az a hír járja, hogy még maffiaügyekbe is belekeveredett. Nos, hogy ebben van-e igazság, arról nem mernék nyilatkozni, az azonban biztos, hogy egyes források szerint Devito golyóálló mellényben lépett a színpadra, és hogy teleobjektívvel kellett róla fényképeket készítenünk, mert a biztonsági őrök nem engedtek senkit a színpad közelébe. A fényképezkedés Devitóval egy fehér konténerben zajlott, ami már önmagában is elég creepy, de legalább passzol a szín a maszkjához. Magára a fesztivál energiájára egyébként nagyon kihatott a vaskerítés, amit jó távolra húztak meg a színpadtól. Értem én, hogy szem előtt kell tartani az előadók biztonságát, de ez azért túlzás volt, már csak azért is, mert ahogy észrevettem, azért nem voltak annyira őrült rajongók a tömegben, és a kerítés eléggé megölte a hangulatot. Elég kiábrándító volt látni, hogy az előadók az Instagram-oldalukon egyáltalán nem, vagy csak az utolsó pillanatban tettek említést arról, hogy jönnek Zentára. Egyértelműen látszott, hogy a Green nekik a kicsi állomások közé tartozik. Ez pedig azért szomorú.

Megfigyeléseink szerint a szombati Wellhello-koncert örvendett a legnagyobb közönségsikernek – ez többek között arra utal, hogy a Green mégis elsősorban a magyar közönség körében népszerű fesztivál. Vicces volt, hogy a Wellhello tagjai is meglepődtek azon, hogy mekkora lelkesedéssel várták őket. Ráadást is adtak, és konkrétan látszott a megilletődöttség az arcukon, miközben a színpadon egymásra néztek egy-egy ováció közepette. A vajdaságiak megmutatták az energiájukat! De még ez sem bírta rá a tagokat arra, hogy interjút adjanak, pedig néhány rajongónak volt ötlete, hogy mit lehetne tőlük kérdezni. Egy képre viszont ők is nyitottak voltak – úgy tűnik, fényképezkedni szeretnek az előadók.

A nappali programok elsősorban a kempingezők számára voltak elérhetők. Maga a kemping igen szépen volt megszervezve: napközben a lakók rendelkezésére állt az ingyenes medencézés lehetősége és a sportcsarnok használata, ahol le lehetett tusolni, valamint voltak italautomaták, babzsákok, asztalok és padok, ahová bárki bemehetett hűsölni, amikor túl melege volt kint a sátorban. A strandröplabdatornát is követtük. Aki szereti ezt a labdajátékot, annak ez nagyon jó szórakozásnak bizonyult – jómagam is röplabdáztam sokáig, és nagyon minőségi játékot tekintettünk meg. A pálya körül kevés hűvös hely volt, így a mérkőzések megtekintése nem volt egyszerű feladat, valamint én biztosan betettem volna egy kommentátort is, aki játék közben beszél és szórakoztatja a közönséget. Maga a kempinghely elég biztonságos volt, és megfelelő helyen volt, fák alatt, viszonylag hűvösben. A biztonságiak becsületesen végezték a dolgukat, akárhányszor beléptem a kempinghelyre, és volt nálam táska, mindig újra és újra átnéztek, ami eléggé idegesített, de betudtam annak, hogy jó, ez a biztonság miatt kell. Szerencsére a biztonsági őrök egész éjszaka és hajnalban őrködtek, ha ez nem lett volna, akkor bizonyára mindenféle is megtörtént volna a táborban, de még így is szemtanúja voltam annak, ahogy egyik éjszaka két fiú úgy jutott be a táborba, hogy az igen nagy és nehéz fémkerítést felváltva megemeltek, majd amíg az egyikük tartotta, a másik átgurult alatta. Azt hiszem, hogy az egyikük nem bírta tartani, és véletlenül rátette a másikra. Úgyhogy vannak érdekes dolgok, az biztos…

Összességében a Green Future igényesen megszervezett fesztivál. Habár az italok és az ennivalók az emberek többsége szerint nagyon drágák, és mindenki, aki az elmúlt években is volt a rendezvényen, azt nyilatkozta, hogy az idén jelentősen alacsonyabb volt a színvonal. Hatalmas pluszpont, hogy szép volt a környezet, a vécéket mindig kitisztították a következő napra, és szemetet sem lehetett látni úgy, mint például bizonyos bulik után a Gardenban. Nagyon elgondolkodtató, hogy a Greent nem övezte tömeges érdeklődés. Ami még ennél is jobban feltűnt, hogy valamiért a tizenéves korosztály volt legnagyobb arányban jelen a rendezvényen. Én a magam tizennyolc évével például az idősebbek közé tartoztam, ami azért egy fesztivál esetében igen meglepő. A húsz év körüliek úgy érzik, hogy már kiöregedtek, a tizennégy éveseket pedig elengedik ilyen eseményekre a szüleik? Az is nagyon szembetűnő volt, hogy például a kempingezők nem igazán ismerkedtek egymás között – mindenki elvolt a saját társaságával, senki sem törekedett arra, hogy új embereket ismerjen meg, vagy kicsit kilépjen a komfortzónájából, és társaságon belül sem tudtak igazából annyira mit kezdeni magukkal az emberek. Vajon van még a fesztiválozásnak és a bulizásnak jövője? Vagy az emberek kezdenek érdektelenné válni, és van igazság abban, amit Gazda Paya nyilatkozott nekünk, miszerint a Z generáció tagjai már sokkal ritkábban mozdulnak ki, és bulizni is egyre kevesebbet járnak. Ezekre a kérdésekre egyelőre úgy tűnik, hogy csak a jövő fesztiváljai adhatják meg a választ. Reméljük, a fesztiválozás hagyománya nem tűnik el társadalmunkból – ez a műfaj még sok izgalmas felfedeznivalót és újítási lehetőséget tartogat magában, és a fiataloknak szükségük van ezekre.