Egy tábor, amiről még sokáig mesélnek

Vannak táborok, amelyekről elsősorban a programok jutnak eszünkbe, és vannak olyanok, amelyekből inkább az emberek, az esti beszélgetések és a közösen megélt pillanatok maradnak meg. A Rákóczi Szövetség Összmagyar Egyetemista Tábora számos ilyen pillanatnak ad helyet. A sátoraljaújhelyi Rákóczi Táborban néhány napra egy helyen találkozhattak a különböző helyekről érkező magyar egyetemisták, hogy közös programokon vegyenek részt és megismerjék egymást. A néhány nap alatt pedig bőven akadt olyan történet, amit később is jó elővenni.

Pár napra kiszakadni a megszokott pörgésből, új embereket megismerni, majd estére egyszerűen csak leülni egy társasággal. Bíró Fanni számára ezek tették igazán különlegessé a tábort. Egy kis bátorság pedig elégnek bizonyul ahhoz, hogy új ismeretségek szülessenek.

– Annyira túlzsúfolt az életünk, és annyi helyen kell megfelelnünk, hogy kell ez a pár nap lelassítani. Nyilván egy ilyen tábornak is vannak kötelező elemei, de alapjáraton jó, hogy csak úgy ott vagyunk együtt és gondtalanul jól érezhetjük magunkat. Néha magam is ledöbbenek, hogy ha van az embernek egy kis bátorsága, mennyi új embert ismerhet meg. Például amikor a diaszpórásokkal beszélgettünk, annyi érdekes dolgot megtudtunk egymás életéről, szokásairól, és tudatosult bennünk, hogy nem egy ország határoz meg minket, hanem az, hogy mit hordunk a szívünkben. Viszont a legkedvesebb emlékek, azok velünk maradnak, például amikor éjszakánként kint ültünk a 6-os pavilonnál, és néha világmegváltó ötletekről, máskor csak egyszerű hétköznapi dolgokról beszélgettünk, szólt a zene, jól éreztük magunkat, ismerkedtünk. Ilyenkor azért bebizonyosodott, hogy a vajdasági banda mennyire összetartó és jókedvű, és mindez gyakran csalogatott oda embereket, akiket mi szívesen láttunk köreinkben – fogalmazott.

Három gondolat, amely Fanninak visszaadta a tábor hangulatát: vidámság, új arcok, barátság.

Az új ismeretségek mellett persze az is különleges része a tábornak, hogy olyan történetek kerülnek egymás mellé, amelyek a hétköznapokban valószínűleg soha nem találkoznának. Horváth Tamás számára éppen ezek a találkozások és a közösen szerzett emlékek tették igazán különlegessé a Rákóczi Tábort.

– Az ilyen táborok számomra elsősorban a közösségépítésről és a közös emlékek szerzéséről szólnak. Az egyetemi barátaimmal szoktam részt venni ilyeneken, és ezek a táborok tényleg arra jók, hogy legyen a nyarunkban egy közös pont, egy közös emlék. Valamint jó arról hallani, hogy nemcsak a Kárpát-medencéből érkeztek fiatalok, hanem a világ más pontjairól is ideutaztak, hogy részt vehessenek a táborban. Ez szerintem egy nagyon erős identitást jelez. Volt olyan alkalom, amikor svédországi, illetve amerikai magyarokkal beszélgethettem, és nagyon érdekes volt hallgatni az ő történeteiket is. Nekem a Rákóczi Táborban a kedvenc programom a Nemzeti Összetartozás Hídján való átsétálás. Ez egy olyan függőhíd, amin gyalog lehet átkelni, és körülbelül 80-90 méter magasan van. A kilátás gyönyörű, és annak ellenére, hogy van egy kis tériszonyom, szuper élmény volt. Ami pedig a leginkább meglepett, az a táncszínház volt. Sosem láttam még ehhez hasonló előadást. Teljesen más volt, mint amit korábban megszoktam: nem volt egy előre meghatározott, hagyományos koncepciója, hanem mi, nézők is részesei lehettünk, és interaktívvá tették az egészet – mondta.

Három szó, amellyel Tamás a tábort jellemezné: közösség, jókedv, tartalmas.

A különböző helyekről érkező fiatalok találkozása nemcsak új barátságokat hoz magával, hanem olyan beszélgetéseket is, amelyekből mindenki egy kicsit többet tudhat meg a másik világáról. Kovács Viktor számára is egy ilyen találkozás maradt az egyik legérdekesebb élmény, miközben az esti közös bulik adták neki a tábor legfelszabadultabb pillanatait.

– Rengeteg olyan emberrel találkoztam, akivel szinte rögtön megtaláltam a közös hangot, az egyik legérdekesebb beszélgetésem két németországi és egy ausztráliai fiúval volt, akikkel arról elmélkedtünk, hogy hogyan éljük meg a magyarságunkat, bárhol is legyünk a nagyvilágban. Viszont a legjobb pillanatok az esti bulik voltak számomra, ahol összejött a nagy csapat, és közösen éreztük jól magunkat. Ezzel szemben, pedig ami a legkevésbé tetszett, az talán az a reggeli keltés volt – hallottuk.

Három kifejezés, amely Viktor számára a tábor hangulatát idézi: összetartozás, barátság, nyár.

Talán nem lehet egyetlen mondattal összefoglalni, mit is visznek haza magukkal a résztvevők a táborból. Van, akinek egy különleges előadás, másnak egy új ismeretség vagy egy hosszúra nyúlt éjszaka marad meg a leginkább. És talán éppen ettől lesz egy néhány napos táborból olyan élmény, amelyről később is lesz mit mesélni: mert a programok egyszer véget érnek, de az ott született történetek és barátságok nem feltétlenül.