Álomháló

A házunk táján – értve ez alatt a Vajdaságot éppúgy, mint a Képes Ifit – szerencsére nincs hiány kreatív fiatalokból. Közöttük is feltűnően sok az ifjú leányzó! (Elég, ha csak felidézzük a tavalyi Capa-táborban készült csoportképet, ahol legalább 90%-ban a szebbik nem szerepel. Ami egyáltalán nem baj, de azért ne hagyjátok magatokat ti sem, fiúk!)

E heti képriportunk két hőse is kreatív energiákkal megáldott ifjú hölgy Zentáról. Ráadásul ők hamar rájöttek arra is, hogy az alkotás legtöbbször együtt az igazi… Éva már szerepelt remek fotóival lapunk belső borítóján, Léna pedig régi barátunk, emellett reménybeli munkatársunk is egyben – régóta vannak közös terveink –, aki most végre jelentkezett egy rövid bemutatkozással – remélhetőleg a tollából származó hosszabb cikkek sem váratnak sokat magukra!

Addig is gyönyörködjünk kettejük közös szép munkáiban, köszöntsük fiatal tehetségeinket; Lénát egyúttal a születésnapján is! :)

A nevem Habram Éva, és a Zentai Gimnázium negyedikes tanulója vagyok. A középiskola előtti nyári szünet unalma vett rá, hogy először a kezembe vegyek egy fényképezőgépet. Szinte tényleg szó szerint akkor használtam először, mert kiskoromban valamiért olyan „felnőtteknek való” dologként tekintettem rá. Jó pár hónappal ezután, tavasszal találtam rá a Flickr nevű fényképmegosztó oldalra, ahol több kiváló művész munkáját megismerhettem, amik hatással tudtak lenni rám, és akármennyire is viccesen hangzik, ekkor döbbentem rá, hogy a fényképészet egy művészeti ág.

Egyre nagyobb és nagyobb szerepet tölt be az életemben a fotográfia, de nem csak mint kedves hobbi. Rengeteg embert ismerhettem meg általa, például Lénát is. Tavaly nyáron, amikor elkezdett álomfogók készítésével foglalkozni, szóba jött, hogy kisegíthetnénk egymást. Én szívesen vállalkoztam arra, hogy készítek néhány képet az oldalához, mert a kompakt gépével készült fotók nem igazán tükrözték, mennyire varázslatosan szépek a művei. Ő pedig felajánlotta, hogy a besegít a 2013-as projektemben, ami nélkül egy-két kép létre se tudott volna jönni.

Barna Léna vagyok, 1994-ben születtem Zentán. Kicsi korom óta próbálgattam magam különböző művészetek terén, és mindig arra vágytam, hogy olyat alkossak, amivel mosolyt csalhatok az emberek arcára, amivel megérinthetem a lelküket. Már régóta kreálok saját használatra ruhákat és ékszereket, és arra gondoltam, jó lenne egy kis darabot adnom a kreativitásomból másoknak is.

Tavaly nyáron kezdtem el álomfogókat készíteni, először magamnak, puszta kedvtelésből. Amint elkészült az első pár darab, már jelentkezett is néhány érdeklődő, így eldöntöttem, eladásra és rendelésre fogok álomfogókat gyártani. A dolog gyorsabban beindult, mint gondoltam volna; alig telt el néhány hét, és már tele voltam rendelésekkel és vásárlókkal!

Éva képeit pedig már a kezdetektől fogva csodálattal nézegettem, és nagyon megörültem, amikor készített pár fotót az első műveimről. Közben kiterjesztettem a kézműveskedést az ékszerekre, ruhákra és táskákra is, Évával pedig több témában is együttműködtünk. Mostanra eljutottunk odáig, hogy néha én asszisztálok neki egy-egy témában, máskor pedig ő örökíti meg az én kis apróságaimat. Ami pedig a legjobb az egészben, hogy tulajdonképpen ez hozott minket közelebb egymáshoz!