Isten rögös útjain
Fehér a „papír” előttem, fehér, mint a hó. Mint a hó, ami víz. Ami víz, ami őselem, ami táplál, és az életet adja. Az életet adja, és… olykor elveszi. Nem csupán az ember veszítette el a mértékét – melynek visszatértével beköszönthetne a boldog aranykor –, de bizony természet anyánk is. Az Anyag boldog/boldogtalan világában így megy ez. És nehéz szavakat találni, amikor ilyen közelről érint…
Régen csupán a hírekből tudtuk, hogy vannak térségek, melyek rendszeresen katasztrófáktól érintettek. Földrengések, árvizek, hurrikánok, erdőtüzek… Az ember részvéttel gondolt az érintettekre, mégis – sajnos – elég hamar napirendre tért a dolgok ilyetén állása felett, hiszen annyira meseszerűnek tűnt az egész, mintha nem is ebben a világban zajlana, hanem a rémmesék dimenzióiban. Aztán egy jó ideje már nincs rá semmiféle törvény, hogy Föld anya hol okoz kataklizmát. Fellázadt vajon ellenünk? Elege lett az emberből, aki agresszív penészgombaként elburjánzott a bolygó felszínén, és ahelyett, hogy békésen együtt élne vele, mindenáron maga alá akarja gyűrni, le akarja igázni a természetet? Vagy egyszerűen csak „ez van megírva a Sors könyvében”? Mindenesetre leginkább azokat sújtják a katasztrófák, akik talán akár békésen együtt élnének, és legrosszabb esetben is csak sodródnak az emberi társadalomban fennálló helyzettel, de korántsem a legnagyobb kizsákmányolói a bolygónak. Sokat forgattam a Bibliát és mind a Hagyomány ősi könyveit, hogy választ leljek erre a kérdésre, mely folyamatosan ott lebeg előttem: miért? Eleddig eredménytelenül. Isten útjai, ugye…
A „vén Európa” sziklaszilárdnak hitt bástyái is meginognak. Ezúttal épp a balkáni régióban. És „amíg te nem vagy biztonságban, én sem vagyok biztonságban…” Első körben fejezzük ki részvétünket, együttérzésünket.
Utána pedig segítsünk! Ha erre képes vagy valamely különleges képesítésednél fogva, végy részt közvetlenül a segítségnyújtásban. Onnan kezdve, hogy a helyszínen életeket mentesz, odáig, hogy elmondasz egy imát. Vagy küldesz egy SMS-t: 1003. Bármely szerbiai hálózatról működik, 100 dinárral támogatod a károsultakat. Csepp a tengerben – sok csepp: a tenger.
Megint a cseppek, megint a víz. És igen, nehéz szavakat találni. Maradjon a papír többi része fehér. Mely a hó színe, helyenként a gyászé. Ugyanakkor a hité, a reményé.
