November van

Ránéztél ma már a naptárra? Egyáltalán, szokás-e még a naptárra nézni, követni a napok, hetek, hónapok múlását? Számít-e bármit az, hogy az év melyik évszakában, hónapjában járunk? Vagy úgy éljük az életünket, hogy mindennap alkalmazkodunk a körülményekhez, de valójáéban nem tudatosul bennünk, hogy az év melyik részében járunk? Reggel felkelünk, magunkra öltjük a körülményekhez illő ruhát, és futunk az élettel, csináljuk a dolgunkat, csináljuk, amit megkövetel a gyomrunk, lelkünk, környezetünk, a haza? Elgondolkodunk-e azon, hogy most egy kicsit le kellene lassulni, és máshogy állni a dolgokhoz, más szemszögből regisztrálni a külvilágot, más oldalról megközelíteni az életet? Az idő csak múlik, és felfogjuk egyáltalán, hogy minden pillanatban elmúlik valami, hogy valamit folyamatosan elveszítünk? Felfogjuk-e, hogy nemcsak elveszítünk dolgokat, hanem folyamatosan nyerünk is valamit? Meghajolunk-e az idő előtt, vagy csak szemlesütve suhanunk el mellette? Novemberben tisztában vagyunk-e azzal, hogy november van? Vagy csak arra gondolunk, hogy úristen, mindjárt itt a karácsony, és még be sem szereztük az ajándékokat? Tisztában vagyunk azzal, hogy novemberben is elveszítünk valamit, és novemberben is nyerünk valamit? Vagy a decemberi ünnepek kisöpörték a tudatunkat, és csak a karácsonyfát, a Télapót, a csillogást, a konfettit látjuk lelki szemeink előtt? Felfogjuk, hogy novemberben mennyi feladatot kell elvégeznünk, ami nem a karácsonyhoz, a meghittséghez, az ünnepekhez kötődik? Élünk-e novemberben, vagy csak türelmetlenkedve toporzékolunk, hogy úristen, mindjárt itt a karácsony? Látjuk-e a reggeli ködöt, a kabátjukba burkolózó embereket, a mindennapokat, vagy már a december 24-ének estéjére gondolunk?

Utánaszámolt-e már valaki, hogy mennyi minden kiesik a tudatunkból a decemberi ünnepek miatt? Hogy az év tizenkét hónapjából legalább egy eltelik csak úgy, hogy nem gondoltunk az éppen aktuális történésekre? És hogy ezzel az életünket megrövidítjük? És hogy ez az egy hónap, minden évből egy hónap, majd valamikor, évtizedek múlva hiányozni fog? Hogy majd akkor kevésnek érezzük azt, amit éltünk, és soknak, túl soknak, azt, amikor vártunk? Tudjuk, hogy a történelem során mennyi minden történt novemberben, amiről megemlékezhetünk? És miért nem tesszük? Tényleg csak túl akarunk lendülni rajta, hogy jöjjön a karácsonyi meghittség, csend és szünet? Tényleg nem tudunk megállni? Elfelejtettük volna, hogy az év napokból áll és minden nap egyedi?

Nem, nem felejtettük el, de nem érünk rá ezen gondolkodni, éppen rohanunk. Most is. Holnap is. És holnapután is.