Molekulák között

Albert Edina Óbecséről érkezett Újvidékre, ahol jelenleg a Technológiai Kar gyógyszeripari mérnöki szakán tanul. A fiatal lány elhivatottan beszél tanulmányairól, a kollégiumi életről és arról, milyen érzés idegen nyelven boldogulni az egyetemi mindennapokban.

Milyen út vezetett az egyetemig?

– Az óbecsei gimnáziumba jártam általános szakra, ahol sokféle tantárgyba belekóstolhattam, és fokozatosan alakult ki bennem, mi az, ami igazán érdekel. Már a középiskolában is vonzottak a természettudományos tantárgyak, a kémia, a biológia és a fizika, mert ezekben mindig láttam valami logikus rendszert és gyakorlati hasznosságot. Szerettem kísérletezni, megérteni, hogyan működnek a dolgok a háttérben, legyen szó akár egy egyszerű reakcióról vagy egy bonyolultabb biológiai folyamatról. Emiatt valahogy természetes volt, hogy ezen az úton folytassam a tanulmányaimat, és egy olyan szakot válasszak, ahol mindezeket a területeket ötvözhetem. Ezzel a szakkal teljes képet kaphatok arról, hogyan lesz egy nyersanyagból kész, felhasználásra alkalmas termék. Látom a teljes folyamatot a kutatástól a fejlesztésen át egészen a gyártásig, és ez számomra különösen izgalmas, mert így nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is megérthetem, hogyan születnek meg azok a termékek, amik a mindennapi életünk részévé válnak.

A technológiai karon nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlatra is. Hogyan tapasztalod az elmélet és a laboratóriumi munka egyensúlyát a tanulmányaid során?

– Őszintén szólva, nagyon élvezem. Sok a laborgyakorlatunk, és ezek rendkívül érdekesek. Ilyenkor tényleg mindent kipróbálhatunk, kísérletezhetünk, és a saját szemünkkel láthatjuk, hogyan működik, amit elméletben tanultunk. Sokkal többet kapok, mint amire az elején számítottam, és így teljesen elégedett vagyok a választásommal.

Milyen az élet az Európa Kollégiumban? Mennyire sikerült beilleszkedni a közösségbe?

– Nagyon szeretek ott lakni. Pozitívumként élem meg a kollégiumi életet. Jó érzés olyan közösségben élni, ahol mások is átélik, milyen kihívást jelent a szerb nyelv az egyetemen. Segítjük egymást, és ez sokat számít. Emellett rengeteg programot szerveznek, tényleg mindenki találhat kedvére valót. Például sportnapokat, közös sütéseket, palacsintasütő versenyeket, kulturális esteket szerveznek… Ezek nagyon jó alkalmat nyújtanak arra, hogy kikapcsolódjunk, és jobban megismerjük egymást.

Milyen volt megszokni Újvidéket? Könnyen ment a váltás egy kisebb város után?

– Az elején a honvágy volt a legnehezebb. Hiányzott az otthoni közeg, a család, a megszokott helyek. De az első év után ez sokat enyhült, és ma már nagyon jól érzem magam itt. Újvidék szép város, sok lehetőséget kínál, és megtanultam otthon érezni magam benne.

Van időd hobbira vagy kikapcsolódásra a tanulás mellett?

– Az egyetem elég sok időt igényel, szóval most kevesebb fér bele, mint korábban. Néha olvasok, az kikapcsol. De a tanulás mellett nehéz rendszeresen időt szakítani másra, mert ez tényleg „egész embert” kíván.

Mit tanácsolnál azoknak, akik most fontolgatják, hogy Újvidéken folytassák tanulmányaikat, de tartanak a szerb nyelvtől vagy a környezetváltástól?

– Azt, hogy semmiképp se féljenek tőle! Az első évben persze nehezebb, mert több idő kell a tanuláshoz, meg az idegen szavakhoz is hozzá kell szokni. De nagyon gyorsan bele lehet jönni, és egy idő után észre sem veszi az ember, hogy már természetesen használja a nyelvet. Nem szabad, hogy ez bárkit is elriasszon.

És a jövő? Van már elképzelésed, mivel szeretnél foglalkozni a diploma után?

– Egyelőre annyit tudok, hogy szeretnék gyárban dolgozni, tehát mindenképpen gyakorlati, ipari területen képzelem el magam. De hogy pontosan hol, azt még a jövő hozza majd.

Sok fiatal dönt úgy, hogy külföldön tanul tovább, elsősorban Magyarországon. Te miért maradtál Újvidéken?

– Természetesen én is gondolkodtam rajta, hogy külföldön tanuljak tovább, de ez szinte minden középiskolásban felmerül. Azonban úgy éreztem, hogy sokkal többet ér mindezt megtanulni egy másik nyelven is, és így kétnyelvűként érvényesülni. Szerintem ez nagyon nagy előny a mai világban. Jó érzés, hogy itthon maradtam, de közben más nyelven is tanulok, mert ez rengeteget ad szakmailag és emberileg is.