És falanx

Hát, ez is eljött, az év utolsó, legeslegutolsó Képes Ifije, karácsonyra készülődve, a szilveszterre, az új kezdetre készülődve, lezárva egy évet, amelyik olyan volt, amilyen, tele pozitív és negatív élményekkel, amit mindenféleképpen az esztendő javára kell írni, hogy pörgés van, nem unatkozunk, ha szeretnénk, hétről hétre koncertekre járhatnánk, a közelünkbe folyamatosan igazi világsztárok érkeznek hatalmas bulikat csapva, nemcsak a nagyvárosokban, hanem kisebb településeken is, csak kapkodjuk a fejünket, hogy mikor hova menjünk, és hogy ezt hogy bírja el a naptárunk, az órarendünk, a pénztárcánk, mert ugyebár egy-egy ilyen rendezvény és minden, ami vele jár, általában nem olcsó mulatság, időt és pénzt emészt fel, és ha valamiben, akkor ebben a kettőben, azt hiszem, mindenki, ki jobban, ki kevésbé, hiányt szenved, szóval okosan kell dönteni, előre gondolkodni, ésszel választani, kiszelektálni, ami felejtős, amiről legalábbis az adott pillanatban úgy gondoljuk, hogy kihagyható, viszont amiért talán valamikor a fél karodat odaadtad volna, de az idő múlásával máshová kerültek a prioritások, ezért most inkább hanyagolod, és más felé fordulsz, mert az éppen most közelebb áll hozzád, jobban megmozgat, tudom, nem könnyű, mert mindent akarunk, mindent szeretnénk, és mindent azonnal szeretnénk, és próbálkozunk, próbálkozunk, igyekszünk mindent kimaxolni, de még akkor is messze van a minden, messze vagyunk attól, hogy mindent megkapjunk, és ezzel már körbe is értünk, már az év negatívumainál tartunk, hisz éppen ezek is ide tartoznak, negatívum, hogy nincs több időnk, hogy az anyagi lehetőségeink sem korlátlanok, és hogy már véget is ért az esztendő, tehát amit 2025-re terveztünk, azt már jórészt megtettük, amit meg még nem, azok elvégzésére már csak kevés időnk van, és félő, hogy ha most el is kezdjük, szilveszter napjáig nem érünk a végére, persze ez nem azt jelenti, hogy ne is kezdjünk bele, csupán arra utalok ezzel, hogy így december végéhez közeledve vannak olyan dolgok, amelyeket egyszerűen csak el kell engedni, hogy ne rakjon ránk pluszterhet, mert a világ tesz róla, hogy mindannyian jól fel legyünk pakolva, hogy ne higgyük azt, az élet könnyű, és csak hátra kell dőlni, és élvezni, hanem igenis kőkeményen küzdeni kell azért, hogy az ember megőrizze a józan eszét, mert a technológiai fejlődés bármennyire is kinyitotta a világot, bármennyire is közel kerültünk a másikhoz, most megint mindenki sündisznópózba vágja magát, tüskéit a nagyvilág felé fordítva, mert mi mást is tehetnénk, csak ömlik ránk a híg ***, betör a mindennapjainkba, a telefonunk képernyőjéből az arcunkba mászik, és ha nem tudunk rajta mosolyogni, vagy nem vérteztük fel magunkat tudással annyira, hogy átlássunk rajta, rátelepszik az agyunkra, és hiába a tüske, a páncél, a falanx, fészket rak, tojásokat tojik, amelyekből azután kikelnek az utódok, szárnyat bontanak, és boldogan röpködnek, majd azok is fészket raknak, tojásokat tojnak, amelyek kikelnek, utána azok is szárnyat bontanak, fészket raknak és így tovább, mi meg csak állunk, állunk, és nézünk, és félünk, és már semmit sem értünk, szóval boldog karácsonyt és kellemes új évet előre is, mindenkinek, aki tartja, és annak is, aki nem, egészségetekre.