Nagybetűs hétköznap
Remélem, mindenkinek jól telt az elmúlt néhány hónapja, mindenki kedvére kifesztiválozta, kinyaralta és kipihente magát és egymást, és ebben nem zavart be a hőség és a vízhiány. Szeretem a nyarat, és elméletileg jól viselem a kánikulát, de (talán az évek teszik) most úgy érzem, hogy elég volt belőle, jöhet az ősz, sárguljanak, váljanak pirossá a még megmaradt falevelek, jöjjön az eső, a latyak. Ideje kikeveredni ebből a nyárból, és ha ez (minő fájdalom!) azzal jár, hogy vissza kell térni a tantermekbe, előadótermekbe, hát legyen, térjünk vissza az iskolapadokba, vágjunk neki egy újabb vizsgaidőszaknak, szakadjon ránk az ég, de ebből a kánikulából elég volt. Erre mondják azt, hogy az egyik szemünk nevet, a másik meg sír, és ezúttal az egyik érzés bizony erősebb a másiknál (talán ezt is az évek teszik).
A kép forrása: pixabay.com
Mindenesetre mi visszatértünk, és ezúttal durr bele, már szeptember 2-án kézbe vehetitek az új tanév első Képes Ifijét, ami a korábbi hagyományokat viszi tovább – vagyis amellett, hogy a standard rovatainknak, írásainknak igyekeztünk helyet szorítani, nagy teret adtunk a nyári fesztiváloknak. Újságíróink az elmúlt két és fél hónapban több különböző rendezvényen voltak, és mindegyikről beszámolnak nektek. Ezeket az írásokat mindenkinek csak ajánlani tudom, azoknak, akik nem voltak ott, azért mert így belekóstolhatnak például a Malomfesztivál vagy a Vajdasági Szabadegyetem hangulatába, akik pedig ott voltak, azok némi nosztalgiával, és reményeink szerint pozitív szájízzel visszagondolhatnak az ott töltött napokra, estékre – azokra az időkre, amikor minden kicsit más volt, mint normális esetben. Talán leginkább a fesztiválok életünk olyan eseményei, amik a leginkább kiragadnak a hétköznapi kerékvágásból – tudom, nyaraláskor, kiránduláskor, túrázáskor is megpihensz és kikapcsolsz, de talán a fesztiválok ideje alatt (főleg, ha ott is sátorozol napokig) minden más lesz, más szabályok szerint működik az ott kialakuló közösség, a szervezeted is másképp reagál, mondhatni, a természet és a társadalom is kilép a hétköznapi világból, és valami egészen különlegest hoz létre. Nos, lapunkban több ilyen különleges helyszínről tudósítunk, a Mátrából, az oromi malom árnyékából, a zentai Népkertből vagy éppen a kishegyesi Kátai-tanyáról. Egyedi helyszíneken megtartott különleges rendezvényekről rendkívüli írások születtek – olvassátok szeretettel! Aztán lapunk következő számában újabb fesztiválokról számolunk be, mert jó hír, az idén tényleg sok rendezvényen tudtunk jelen lenni állandó és alkalmi munkatársainkon keresztül.
Most pedig csörögjön a csengő, tülköljenek a buszok, száguldjanak a vonatok, és kezdődjön a nagybetűs hétköznap. Mi pedig kéthetente találkozzunk a megszokott helyen a megszokott módon!
