Kemény fémzene az acél városában
Rockmaraton 2019
Dunaújvárosban immár a nyár legbiztosabb eseménye, hogy a különböző tollazattal és taréjjal rendelkező, a rockzene szárnyán repülő költözőmadarak visszatérnek a Szalki-szigetre, ahol aztán egy álló hétig költenek, főleg sörre, de emellett kitűnő koncerteket is élveznek, finomakat csipegetnek, zuhanórepüléssel a Duna vizében kötnek ki, csicseregnek egymással, egyszóval a földi paradicsomban fészkelnek. Az sem mellékes, hogy a kezdeti rémület után most már a helybeli lakosok is lassan megbarátkoznak ezzel a kicsapongó, ám rendkívül békés életmódot folytató fajjal, amely annak idején sajnálatos módon kimaradt Brehm négykötetes alapművéből.
A brit Gloryhammer elnevezés sok mindent elárul magáról. A fejük fölül ugyan hiányolom a glóriát, viszont a dallamos refrénekben gazdag zene leginkább a Hammerfall power-metáljára emlékeztet. Az sem akármi, hogy a mikrofonnál egy svájci közjegyző, Herr Thomas Winkler formálja a fülbemászó énekhangot, kezében pedig folyamatosan lóbálja a stílusjegynek számító szerszámot, mármint a jókora kalapácsot. A rajongótábor is azonnal beleélte magát az együttes által kreált fantasy-hős nevének huhogásába. Igaz, nem volt túl nehéz feladat megtanulni azt, hogy „Hoots”. A jegyző úr úgyszintén hibátlanul ejtette ki a magyar nyelv mindkét kulcsszavát: „Gulyás, pálinka!”
Korabeli harci díszbe öltözve középkori vitézek tartottak nekünk üsd-vágd bemutatót minden délután, bizonyítván ezzel, hogy az embereknek egyáltalán nincs szükségük tűzfegyverre, anélkül is kitűnően tudják irtani egymást. A rock védőangyalainak hála, a Szalki-szigeten évekre visszamenőleg ez a fajta összetűzés az egyetlen.
A svájci folk-metál társulat nevét leírni könnyebb, mint kimondani: Eluveitie. A népes csapat felvonulásánál szükség is mutatkozott a nevének megfelelő méretű nagyszínpadra, így legalább nem lépett egymás lábára a kilenc virtuóz zenész az igencsak változatos előadás közben. Ahhoz képest, hogy tekerőlant, hegedű, fuvola és hárfa és skót duda is szerepelt a felhozatalban, olyan elsöprő erejű és kőkemény rock áradt felénk, ami rendesen megremegtette tüdőnket, meglobogtatta hajunkat. A népünnepély pedig a műsor legvégén szabadult el igazán, amikor az immár tíz éve töretlenül kedvenc szám, a walesi gyökerekkel rendelkező Inis Mona csendült fel.
Az Ossian valóban fáradhatatlanul áll a rock szolgálatában. Az idei Rockmaratonon nagyszerű válogatást hallhattunk az elmúlt 30 év majdnem ugyanannyi (23) korongjáról. A háttér is tetszetős képet mutatott, ugyanis a legfrissebb album, a Reményhozó borítója feszült a vásznon, amely végre nem csak az együttes csupasz logóját tartalmazza.
– Jobban énekeltek, mint én – állapította meg elképedve Paksi Endre, amint a rajongók sokasága művészi szinten folytatta a Magányos angyal megkezdett sorait, így az énekes nem is járt messze az igazságtól. A Rocker vagyok, vállalom himnuszt pedig szinte elejétől végéig a kőkemény nemzetség elhivatott tábora harsogta a ragyogó félholddal díszített éjszakába.
Az Insomnium, az 1997 óta folyamatosan alkotó finn melodikus death-metál művésztársulat gyönyörű estet szerzett a műfaj szerelmeseinek. Mélyenszántó hangsoraival egy órán keresztül bebizonyította, hogy méltán került az első osztályú csapatok mezőnyébe.
A Napalm Death eléggé beszédes elnevezésű angol grindcore banda, 1981 óta szabadítja ránk torzított gitárjátékával az extrém muzsikát. Azóta, elég eredeti módon, egyetlen alapító tag sem maradt a trióban, sőt nevükkel ellentétben a béke, az egyenjogúság és az emberi jogok élharcosai lettek. Mindezt a Dead Kennedys Nazis Fuck Off! opusával erősítették meg, és persze nem maradhatott ki a Guiness-könyvben is szereplő You Suffer, a minden hibától mentes, 1,3 másodpercig tartó szerzemény. Barney épp aznap ünnepelte 50. szülinapját, és nagyon meghatódott, amikor zenésztársai felköszöntötték. A fiatalos, örökmozgó frontember egyébként 20 évet simán letagadhatna.
A Gutalax-szurkolók már egy órával a koncert előtt több tekercs Creptoból készített népviseletben feszítenek. A cseh komédiások ezúttal is hozták a formájukat, egyperces dalaik bővelkedtek őrült ritmusokban és brekegésben, amit szöveggel sem bonyolítanak, ám mindegyiknek adnak címet, úgy mint Total Rectal, avagy Shit Master, szóval kész betojás. A fiatalabb követők aktívan részt vettek az előadásban, nemcsak a toalettpapírokat dobálták a színpadra, hanem maguk is felmásztak, aztán a biztonsági őr közbelépése előtt nekifutásból vágták magukat a tömegbe, vakon bízva a dilitársakban. Szerencsés kimenetellel végződött a hashajtóvadászat, mindenki ép bőrrel megúszta a hamisítatlan stage-divingot.
Nagyszámú hallgatóságra talált a fesztiválszervezők eszmecseréje kulisszatitkokról, problémákról, na meg persze a sikerekről is. Gedeon Andrea, a Rockmaraton marketingfelelőse rögtön el is dicsekedett a látogatottság 30 százalékos növekedésével, minek következtében már a „Megtelt” tábla kihelyezésén gondolkodik. A házigazdák ugyanis hétezer főre szeretnék limitálni a rendezvény résztvevőinek lélekszámát, hogy elkerüljék az egyéb zenei fesztiválokon gyakran fellépő tömegnyomort, és itt nemcsak a félórás várakozásra utaltak a sörsátor előtt, hanem a higiénikus környezetre, a koncertek élvezhetőségére, szóval nem kizárólag az anyagi haszon lebeg a szemük előtt. Andi kijelentését óriási tetszésnyilvánítás követte. Ugyanakkor elismerte, hogy a nagy konkurencia miatt kemény munkával kell megküzdeni a közönségért és az előadókért egyaránt. E tekintetben nem ártana a jobb együttműködés a szervezőbizottságok között, ezt alátámasztották a Fezen, a Sörolimpia és a Fekete Zaj jelenlévő képviselői is. Érdekességként elmesélték, hogy a közhiedelemmel ellentétben sokat foglalkoznak a közösségi oldalak kommentjeivel, persze csak akkor, ha azok nem szélsőségesek. Ily módon szembesülnek az esetleges hibákkal, és értesülnek a különböző igényekről, netán kívánságokról, továbbá igyekeznek minden kérdésre válaszolni. Ezt tartják korrekt viselkedésnek, vagyis a látogatót is emberszámba veszik. A soron következő, 30. Rockmaraton érdekében már hónapokkal ezelőtt elkezdtek serénykedni, amivel kapcsolatban sejtelmesen megjegyezték, hogy még az ideinél is nagyobb nevekre számíthatunk. Mondanom sem kell, rengetegen szurkolunk nekik.
