,,Mindegy mit csináltok, csak érezzétek jól magatok, mert ha nem érzitek jól magatok, mindegy mit csináltok.'”
Fotó: m. Kiki
Hangulatteremtgetők. Az UpRize-ot csak így tudnám definiálni. Azon túl, hogy tudnak zenélni, valami egészen különleges dolgot képviselnek a srácok. Van valami a szemükben, a szívükben, amit beleültetnek a közönségük lelkébe. Egy őrülten pozitív és kiszámíthatatlan életérzés. A hangok, a mozdulatok, a tánc olyan harmóniában állnak egymással náluk, hogy észrevétlenül is adnak. Örömöt, nyugalmat. Ez kell. Ezek kellenek.
Az UpRize már kétszer hódította meg Újvidéket. Először az újvidéki Művészklubban mozgatták meg a tömeget, majd a Petőfi Sándor MMK deszkáira lépve szórakoztatták a Gólyabál részvevőit.
Pintér Tamást (sokan csak Pítnek ismerik), aki a szólógitározik és vokálozik a bandában, kérdeztem a zenekarról.
Mi az UpRize története?
Én tavaly márciusban csatlakoztam a bandához. Még februárban történt, hogy Márki, Lénárd és Újházi épp egy olyan helyen szórakozott, ahol volt egy próbaterem is. Az este folyamán hangszereket ragadtak, és elkezdtek reggae zenét kántálni. Egészen véletlenül egy koncertszervező is jelen volt az eseményen, aki rögtön fel is ajánlotta nekik, hogy lépjenek fel a Mojóban két együttes előtt. Összenéztek és nevettek, hiszen semmi koncepciója nem volt az egésznek, Márki pedig akkor fogott életében először mikrofont. Másrészt, dobos nélkül elég nehéz lett volna. De hát egyszer élünk, belementek a dologba, összeraktak pár számot, és csatlakozott hozzájuk egy adai dobos, Mika, egy régi jó barátommal, Pistivel együtt. A legelső koncert hatalmas élmény volt, szerették őket az emberek, táncoltak, énekeltek, pont, ahogy a reggae-re kell. Én csak utána jöttem a képbe, amikor is Pisti felhívott, hogy szeretné, ha csatlakoznék egy friss bandához, mert szükségük van egy szólógitárosra.
– Mit játszanánk? – kérdeztem.
– Ilyen reggae-féleséget – mondta.
Reggae? Életemben nem játszottam még, de jól hangzott, benne voltam a dologban. És hát, így indult a kaland. Első nevünk Give Peace a Chance volt, amit nem is együttesnek mondanék. Nem voltak konkrét terveink. Játszottunk, ahol csak hangszert ragadhattunk a kezünkbe. Folyóparton, esküvőn, gázszállító hajón, erdőben, tábortűz mellett. Rengeteget zenéltünk, főleg saját szórakoztatásunkra, aki pedig ott volt a közelünkben, táncolt, énekelt, vagy ha kedve tartotta, beszállt közénk csörgőkkel, gitárral, amivel csak akart. Az idő múltával feltevődött a kérdés, megmaradunk-e ilyen szabad, önfeledt formációnak, vagy komolyabbra vesszük a témát és együttesként járjuk a világ kifürkészhetetlen útjait. Hosszas tanakodás után így alakult az UpRize, amely lényegében ugyanaz az életérzés, amit előtte tapasztaltunk, csak egy kicsit komolyabb tervekkel és összeszedett, kidolgozott repertoárral, saját dalokkal.
Milyen erők mozgatnak titeket?
A pillanat szabad megélése. Korlátok nélkül engedünk teret a lét folyásának.
Legnagyobb slágeretek a MOST HIGH! Mi a története?
Ezt a dalt azóta ismerem, amióta elkezdtünk együtt zenélni. Csak akkor még címe sem volt, mert számnak sem nevezhettük. Márki és Lénárd dallama, amely minden örömzenélés közben felhangzott, csiszolódott, amíg természetessé nem vált számunkra, hogy ez az első saját számunk.
Hol tart most az együttes Vajdaság és a Világ meghódításában?
Egyelőre Vajdaság és Magyarország jelenti számunkra a Világot. Minden koncert hatalmas élmény. Voltunk például a Reggae Campen, Hatvanon, de felléptünk a SZIN-en, az oromi Malomfesztiválon, és a szabadkai Festival Omladina döntőjében is. A jövő sosem biztos, amit viszont tudok, hogy karácsonykor a zentai Mojo Clubban zenélünk, ismét a jó öreg Pistivel, aki Rotterdamból repül haza az ünnepekre.
Mit üzennétek a közönségeteknek?
Mindegy mit csináltok, csak érezzétek jól magatok, mert ha nem érzitek jól magatok, mindegy mit csináltok.
Uprize:
Márki Dániel – ének
Lénárd Norbert – gitár
Újházi Tamás – basszusgitár
Szögi István – harsona
Pintér Tamás - szólógitár és vokál
Szabó Endre - dobok
