Alig kezdődött meg az új tanév, az első fele máris véget ér. Alighogy elkezdtük beleélni magunkat, és elkezdtünk hozzászokni a mindennapi kötelezettségekhez, alighogy kialakítottunk magunknak egy rendszert, amiben jól éreztük magunkat, amiben otthon voltunk, és már talán bele is éltük magunkat, hogy jól van, innentől kezdve ez lesz az életünk, és legalábbis egy darabig ezt kell követnünk, ebbe kell beférnünk, puff , véget ért, máris ki kell ugranunk a dobozból, szökkenhetünk jobbról balra, erről amarra, elölről hátra, mert jönnek az ünnepek, jön a szünet, a lelassulás, a kikapcs, a most ne zavarjatok mással csak a lelki békétekkel. Remélem, a trauma nem késztet mindenkit sírásra, és senki sem fogja sírva követelni a téli szünet eltörlését, hanem mindenki beadja a derekát, és ha már így alakult, mindenki igyekszik lelassulni, és megélni az ünnep hangulatát, az igazi értelmét. Remélem továbbá, hogy a vásárlást már elintéztétek, és teret adtatok a fekete pénteknek, meg mindennek, ami arra inspirálja az embereket, hogy vásárolj, vásárolj, vásárolj, és mindent megvettetek, hogy az elkövetkező napokban csak a csomagolást kelljen elvégeznetek, és persze az ajándékok átnyújtására kelljen sort kerítenetek. Bízom benne, hogy nem hagytatok mindent az utolsó pillanatra, és nyugodt szívvel várjátok az ünnepeket, és a körülöttetek lévők mind nyugodt szívvel vannak, vagy ha nem, akkor majd tőletek átveszik ezt az állapotot, és az elkövetkező napokban csak a csend, a csend, a csend lesz bennetek és barátaitokban, rokonaitokban.

De most őszintén, mennyi az esélye mindennek? Ismertek olyat, aki ilyenkor lel békére és csendre? Aki nem éppen most fog összeveszni a szüleivel, testvérével, barátaival, főnökeivel? Aki ilyenkor csendben tud maradni? Tudtok olyat, aki már mindent megvett, akinek már csak a csomagolás van hátra? Aki már hátradőlhet, és nyugodt szívvel várja az elkövetkező napokat? Nem? Na ugye! Vagyis ennyit a jó tanácsokról!

Inkább mindenki csinálja úgy, ahogy tudja, azt, amit tud, és majd a végén ott lesz a happy end. Vagy nem. Majd ott lesz a végén az őrület, a túlpörgés, a vég nélküli forgás, forgás, forgás...

Melyhez hasonló jókat kívánok!

Most és mindörökké!

Képgaléria: