Burek
Az idei Malomslam – II. regionális slam poetry bajnokság első helyezett alkotása
Egyszer egy tál burek megkérdezte a péket:
Mi vagyok én? Mi végre lettem teremtve ilyen kerekre?
Miért vagyok ropogós és forró, s bennem ez a fehérség mi a túró?
A pék albán volt ugyan, de azért törte a magyart,
leültette hát elébe a kis burekot, aki hajnali 4 óta saját öntudatán agyalt.
Emez az állát vakarta, nem tudta, hol is kezdje a tusát,
hogy a búzában vagy a vízben ragadja-e meg a lét legfőbb aspektusát.
Nem olvasott Heideggert, Marcelt meg Sartre-ot,
s az egzisztencialista filozófiába is csak annyi kiflicsücsköt mártott, hogy:
„kenyeret adok, tehát vagyok”.
– Ömm, hát kicsi burek... a tested tiszta T–400-as fehérliszt-tészta,
ami ennél jobb, az már terminátor, mint az a „hasta la vista”
– dadogta pöszén az albán legény, s már szinte szubatomi szintre vitte a pékek vegytanát,
a kelt tészta kovalens kötéséről még egy mondókát is kitalá’t.
A túró állagához Rilkétől idézett,
a tésztaroppanáshoz egy Lynch-filmet vetített,
aztán egyre belelendült, arcába szökött a vér,
hét érvvel támasztotta alá, hogy a burek szótöve is sumér.
Később azt taglalta, mért több ő, mint egy szelet tiramisu,
és hogy mért van pontosabban szerkesztve, mint Kheops piramisa.
Hisz a burekszeletbe kódolták a lét végső egyenletét,
a tér, gravitáció és idő összevont einsteini elméletét,
s azon felül, hogy a burek egy háromszög, kell még
egyéb bizonyság, hogy az is ősi szabadkőműves jelkép?
Aztán Mona Lisa mosolyáról is szólt néhány szót,
ami persze azért csillog úgy, mert előtte ő is burekot majszolt.
Leonardo, Newton, Tesla mind beavatottak voltak,
a másnaposság ellen ők is túrós burekot toltak,
ezen étel tehát az idők kezdetétől követte az emberi fajt, ásatások támasztják alá, hogy a neandervölgyi a mammutjogurt mellé is burekot falt.
S bár még kétes, de a péknek volt egy olyan gondolata,
hogy a homo sapiensnek is ettől nőtt meg az agytérfogata,
a pék tényről tényre lépett, s lerajzolódott a lisztbe egy-két aranymetszéses körformáló képlet.
A fiatalság forrása? Nem volt kérdés többé.
Mi a lét értelme? Keressük a pékné’!
– S mi lesz velem később? Lapátra tesznek?
Élek majd aztán is, hogy majd megesznek?
– kérdezte az étel,
miután leülepedett benne ez a sok létösszegző tétel.
– Most majd négybe szellek szépen – mosolygott a pék.
Négy célod is lesz majd, mind nemes és szép.
