GOMBÁK

A hallucinogén hatású gombák közül Európában legismertebb a légyölő galóca, melyről illik tudni, hogy a középkorban Magyarországon igen divatosnak számított, és kizárólag a nemesek privilégiuma volt a fogyasztása, a közembernek kötelessége volt beszolgáltatni, ha ilyen gombára akadt. Az urak azután az orgiáikon a bor hatását igencsak megdobták a galócával. Érdekességnek számít, hogy a cselédek ilyenkor begyűjtötték a gazdáik vizeletét, mert ebben még jócskán akadt hallucinációt keltő anyag. Ők ezt elfogyasztották, és maguk is megélhették a paradicsomot – vagy a poklot, ki-ki gusztusa szerint.

A másik gomba, amelyet feltétlenül meg kell említenünk, a mexikói psilocybe. Hatásmechanizmusa, tünetei, veszélyei mind-mind megegyeznek az LSD-vel, az egyetlen különbség, hogy itt sokkal gyakoribb az ún. horror trip. Egy ilyet fogok most elmesélni.

Van egy ismerősöm, aki amerikai állampolgár, de Pesten tanult. Még otthon próbálta ki a psilocybét (Európában alig ismerik). Elmondta, hogy megette a gombát, tíz percre rá hányt, a hallucinációi pedig egy óra múlva kezdődtek. Az első dolog, amit látott, hogy az asztalán lévő borospohár felrobban, az üveg pedig lefolyik a padlóra. Azután ez csak fokozódott, és körülbelül tizenkét órán át tartott. Minden folyt szét és bugyogott körülötte, iszonyú látomások és hangulatok gyötörték. Ott ült teljesen egyedül és tapasztalatlanul – és félt. Azt mondja, egyetlen jó dolog volt benne: az, amikor véget ért...

Azóta már könnyen beszerezhető mifelénk is (no, nem is legális). És mivel mindig is ott volt a kívánságlistámon, ki is próbáltam. Óvatosan nyúltam hozzá, így nem volt vele kellemetlen élményem. A tíz alkalomból kétszer-háromszor sikerült kicsit többet megkajálnom belőle, de ezek az alkalmak is inkább mókásan sültek el, félelmet csak rövid ideig éreztem, és ez is inkább izgalom volt.

Már első alkalommal megtapasztaltam, milyen szépen kiemeli a színeket és a formákat ez a szer, káprázatos! Szinte új dimenziót nyit már csak ezzel az egy tulajdonságával is. Minden szép, s esetleg fogyasztgathatsz még hozzá ezt-azt (mi rendszerint a sört és a cannabist toltuk mellé), de valójában magában kielégít, még a zene sem lényeges, csak legyen mit nézni, a szőlőlugast vagy a tapétát – persze a gomba is kint a természetben az igazi. Most egy ilyen esetet mesélek el.

Még fent a városban megettük az adagot, aztán lesétáltunk a népkertbe, átmentünk a csatornahídon, és a focipályánál horgonyoztunk le. Felmásztunk a lelátó végénél egy négy oszlopon nyugvó betonplatóra, rágyújtottunk egy benga dzsóra, és elővettük a söröket. Ment a duma, röhögés, míg a fű kitombolta magát, aztán egyszerre csak elcsendesedtünk: ment le a nap! Giccs? Valójában azért mindannyian szeretjük – még ha nem is képeslapon –, de ha gomba alatt néztél már naplementét, akkor nem mondasz rá semmi rosszat... Egyszerre csak azt veszem észre a nagy bambulás közepette, hogy csupán egy vékony csík fénylik az ég alján. Kezdett baromira sötétedni. Mondom, indulni kéne. Odamászok a tető pereméhez, majd visszahőkölök: te E., hogy fogunk innen lemenni?! Hát lemászunk. Innen?! Lepillantok, vagy három-négyemeletnyi mélység van alattam. Meg különben is, hogyan visszük le a söröket? (Még mindig azt az első dobozt nyalogattuk, amit vagy másfél órája nyitottunk, sőt, az enyémből alig hiányzott a tizede.) Hát majd leadom... E. kevesebbet evett nálam, de azért látszott, hogy őt is elbizonytalanítottam. Ugyanakkor halványan sejtettem, hogy túlparázom ezt a magasságot. Elkezdtem viccelődni, hogy ki kéne hívni a tűzoltókat azzal a szöveggel, hogy felmászott a macskánk a fára, és nem tudjuk leszedni. Vagy a kutyánk. Aztán elkezdtem mesterien megtervezni, hogyan fogok lejutni: megkapaszkodtam jól a peremben, szép lassan leeresztettem a testemet, és rászántam magam a zuhanásra. Elképzeltem, hogyan fogok rugózni, ha leértem, aztán haránt elbukfencezni. Nem tudom, mennyi ideig hezitáltam, de másnapra izomlázam lett rendesen... Aztán hajrá! És mi történt?! Zuhantam vagy 4-5 centit. Azt hittem, meghalok a röhögéstől. Utána jött még egy mókás séta át a fák között. A tekepályánál letáboroztunk kivégezni végre a söröket, valakik kijöttek a pályáról, beszélgettek, aztán ráuntam bámulni őket, másfelé néztem, csendben kortyoltuk a sört, de ezek csak mondták. Amikor bosszúsan odanézek: nincs ott senki, és csend is van... De utána megint rákezdik jó hangosan. Megint odanézek, megint senki, csend... No, haladjunk! Lenyeltük a piát, aztán irány a kocsma, nem árt egy kis kapaszkodó. Még egy sör ott, majd sörökkel megpakolva haza. Még csak most kezdődött el igazából az este.