4. rész: Cannabis Sativa (var. indica)

(avagy kontra Baudelaire-nek)

Harmadszor

A cannabis hatására leesik a vércukorszint, olyan étvágyat keltve, mint amilyen egy favágónak van. Magam is hatalmasakat tudtam zabálni egy-egy átbulizott éjszaka után. A következő eset volt szerintem a legbrutálisabb.

Volt Gödöllőn egy állandó társaságunk. Az első dzsót mindig fejcsóválva sodortuk be, a másodikat már mosolyogva, és jöhetett is a többi problémamentesen. Mellé dukált a Zlatý Bažant, legalábbis nekem, szóval iszogattunk, meg persze nassoltunk is hozzá ezt-azt, Chiót, pisztáciát, ilyesmiket. És bár vacsora után voltunk mindig, azért ez korántsem elégítette ki farkasétvágyunkat. Sz. barátnője, E. a 8-asban dolgozott pincérnőként, rendszerint ott ejtettük meg ezeket a partikat. A forgatókönyv általában a következő volt: ittunk a 8-asban záróráig, egy kicsit tovább is, aztán mikor E. elvégezte a szokásos zárórai teendőket, akkor mi felküldtük, hogy készítsen valami kaját (süssön hurkát, vagy valami ilyesmi), mi addig átnéztünk a Pinceklubba (a helyi egyetemi diszkó), ami addigra már ingyenes volt (hajnali 3 körül), ott megittuk a vendégek piáját, megkajáltuk a maradék pizzadarabokat, esetleg sodortunk még egyet. (Volt, hogy odabenn robbantottuk el, a narkósokra vadászó civil rendőrök orra előtt, akikről megtudtam, hogy nincsenek igazán képben, mert jobb cuccot szívnak, mint mi.) Amikor innen is kidobtak bennünket, irány a kolesz, ahol rendszerint E. várt a gőzölgő vacsorával vagy reggelivel, ahogy tetszik. Az volt a legbrutálisabb, amikor Sz. egy disznótorról érkezett vissza Gödöllőre. Ezen a napon a következő fogások szerepeltek a hajnali menüben: sült vér, hurka, kolbász, sült máj, hús, toroskáposzta, paprikás, mindezek mellé Sz. felnyitott még néhány öblös orosz halkonzervet meg kefírt, nehogy hiányt szenvedjünk valamiben. Egyik őrült még tojást is akart sütni, de erről lebeszéltük. Szokás szerint degeszre tömtem magam, de annyira, hogy szuszogni sem tudtam. Ittam egy jó pohár vizet, és dohányozni indultam, de D., az egyik erdélyi srác egy szimpatikus húskockát nyújtott felém a villáján. Megkajáltam. Erre nyújtott még egyet. Dörmögtem, hogy nem bírom, de ezt is bekaptam. Ekkor vérszemet kapott, mert látta, hogy szét tudja repeszteni a gyomromat igen egyszerű módon. Ahány falatot nyújtott, én mind megettem, bár már kezdtem szidni a felmenőit. Csak akkor hagyta abba, amikor a többieknek megesett rajtam a szívük, és leállították. Kimentem elszívni a cigit (sima Multi). Amikor visszamentem a szobába, egy csomag kekszet nyújtottak felém, amit épp majszolgattak. Mit tettem? Egyet behamiztam, és elmenekültem. Ennyit a kajáról! (Egyelőre.)

*

Ettem penészes kenyérvéget száraz szalonnabőrrel. Préselt zsírt magában. Találtam egy papírjával az éjszakai pékség kilincse alá begyűrt, összerágott burekvéget. Gondos odafigyeléssel szépen, lassan körbejártam a megcsócsált részt, és amikor már csak egy kétmilliméteres darabka maradt a mancsomban, egy másodpercig rámeredtem, aztán bekaptam azt is. Azt meg a haver csinálta, hogy a családi otthon jótékony éjszakai sötétjében a kocsmából hazatérve beosont a konyhába, és kitapogatva a tűzhelyen hagyott lábast, eszegetni kezdett. Találgatta, mi lehet, minden falat más és más. A kenyérhéjdarabnál kezdett gyanút fogni. A csirkecsont kiemelésekor már egészen biztos volt benne, hogy a házőrzőnek összekapart maradékból falatozik vagy negyed órája. Azért egy kicsit még nyalakodott belőle. Az éhség nagy úr.

(Folytatjuk)

Az előző rész itt olvasható.