Halloween Slam

A Wemsical Serbia és az Origo Egyesület szervezésében a topolyai Panta Rheiben megtartott Halloween Slam második helyezett alkotása

Helló, nem vagyok részeges, Jack, ó!

Én slammernek öltöztem... de jó!

Így valószínűleg nem nyerek a jelmezbálon

– bár amikor ezt írtam, akkor úgy képzeltem, hogy

a velem szemben levőkön jelmezt látok.

A tökből pedig rímeket faragok, mert a lámpáshoz nem igazán értek

– jó néhány sárga gömb bánta, hogyha érted.

De megtettem mindent, a hibákat nézzék el, kérem,

a bevezető után elkezdem végre.

Szóval a szerkóm nem túlvilági, és a dumám sem szellemes,

de ilyenkor megfordul minden, akár még én is lehetek ezredes.

Egyébként is újév van, na, nem a miénk, hanem a keltáké,

úgyhogy erre még inni fogok...

Démonok, lidércek. Na, de nem biztos – a Wikipédiából idézek.

Szóba jöhetnek még szirének. Akik a pultnál zátonyra futottak,

majd téged is kinéznek.

Az est végére mindenki felveszi a jelmezét,

Uprize-ra táncolva megmutathatja a leggázabb terpeszét,

ez nem szentbeszéd, mert az írás pokoli,

kortárs költészet, Halloweenkor is okosít.

Csokit vagy csalunk, bár a csoki nem kéne,

becserélem egy üveg borra, az a hátsó zsebben elférne.

Ezek után már maszkot öltenék magamra,

hogy hazafelé még véletlen se ismerjek magamra.

Mert lehettem volna Bob Marley, ha nem vágom le a rasztám,

és cipőtisztító is, ha nem vesztem el a pasztám.

Munkásnak öltözök hétfőtől péntekig,

hétvégén kőművesnek, csak a mérték hiányzik,

de könyv lennék inkább, hogy szavak lakozzanak bennem,

a könyves polcon élnék, hogy por lepje el a szlengem.

Valójában bármi lehetek, ki tudja, mit takar a maskara.

Október 31. a sötétség hajnala.

A legendákra támaszkodva a napisten is szóba jöhet,

de nem sokáig, csak a mai nap, aztán egy újabb szöveg.

Szóval vannak itt kelták, druidák, rómaiak, pogányok.

Én csak a közönséget és a zsűrit látom túl a homályon.

Menjünk áldozni, á, inkább hagyjuk!

Amúgy sincs mit, és hideg van, nem vagyunk már a régiek.

A kultúra az tényleg cool túra, szállok vele, mint a hattyúk.

Anno még furcsa szokásokkal rendelkeztek az égiek.

Az vagyok, aki a nyelvével kísérletezik,

nem kísértetiesen ítélkezik,

az irodalomnak ígérkezik.

Szóval csak egy slammernek öltöztem,

és csak azért jöttem, hogy három percre a színpadra költözzek.

Galéria