Papp Katalin és Poborai Örs versei

szerző: Papp Katalin Poborai Örs

Fotók: Poborai Örs

Édentől keletre rovatunkban Papp Katalin és Poborai Örs versei

Papp Katalin:

Földlakók: ember

Akarom, hogy:

Az ajkaid levágják

A körmeid egyenként tépjék ki

Élve megnyúzzanak

Szűk ketrecbe zárjanak

Szigonnyal átlőjenek

A torkodat átvágják

Hagyjanak ott

Hogy órákig vergődj még

A saját véredben

Akasszanak vaskampóra

Ne láss soha fényt

Éheztessenek

Kössenek ki szögesdróttal

Ne kaphass gyors mérget

Köpj vért

A szemed láttára rohadjon el

A lábad, a kezed

Ne tudj ütni, de kérni se

Érezd a dögszagot

Egyenek meg elevenen a fajtársaid

Félj minden percben

Éld át ugyanazt a kínt

Újra és újra

Keservesen múlj el

És ne élhess igazán

Csak szenvedj

De én ezt nem akarom látni

Sem hallani

Én erről nem akarok tudni

De még csak gondolni se rá

Mert én ember vagyok.

Már nincs menekvés

Biztos vagyok benne

Hogy hamarosan

Eljön a világvége

Ma a mami szétfőzte a rizst

Poborai Örs:

Értékrended

Nem vagy te szaros gyurma…
Vagy az vagy?
Mint a kóbor kutya, csaholsz te is oda?
Nem baj, én nem kételkedtem, hogy a döntést te hoztad; és nem vethetem el, mint paraszt a penészes búzát.
Te is leveted a gúnyád? de mocskos lesz az, amit terád adnak ezután, belenézek én majd abba, hogy hogy áll akkor majd a pofád.
Jó gyerek!
Én legyek az utolsó, aki megtudja, hogy lelkedet eladtad, te marha,
lágy, tiszta vízbe raktam, erre ezek beleszarnak.
Már nem vagyok szennyvíztisztító, figyeltél volna arra, amit mondtam néha, úgy, hogy a pofám majdnem leszakadt.

Zöld korona alatt

Hatan a neves hatos kör alatt,
az ég alatt, de ugyanakkor zöld korona alatt,
hatan.
Égszínkék juhar leple alatt bújik meg a színevesztett szent akarat.
Ti hatan!
Láncok Után Kötött vadak.
Testet öltött rosszakarat,
négyünket elragadtad,
koszos vászon felett leled a tizenkettek alatt-felett.
Ti ketten!
Képviseljük a szakadt szavat,
a lábaihoz zöld lap ragaszt,
négy fal közt a három alak,
harcol léted juhar alatt.