Magányos szigetek a hajón
Orcsik Roland: Hordozható óceán, Cser Kiadó, 2025
A Fantomkommandó után nagyon vártam Orcsik Roland második regényét, amely nyáron jelent meg Hordozható óceán címmel. A kelet-európai hangulatból kitörni vágyó Gortva Fülöp, vagyis Golyó a barátjával, Pocokkal Miamiban luxushajóra száll, hogy kilépjenek a kisebbségi létből. A délszláv háború következményei elől Golyó Magyarországon keres boldogulást, de rövid időn belül ott is emberroncsok között találja magát. „Óceánjárón dolgozni, behajózni a világot, pálmafák alatt hűsölni, és közben rogyásig keresni magad.” – ez volt az elképzelés, de a hatalmas méretű hajón, mintha egy luxusbörtönbe zárták volna őket, sem pálmafákat, sem a vizet nem látták, a kabinokba csak aludni jártak, mert ez a segédpincérek sorsa. Kiszolgálás és kiszolgáltatottság, őrült tempó, hiszen a késés fizetéscsökkentéssel jár. A társadalomkritikaként is olvasható regényben ellentétes világok találkoznak, míg a gazdagok a sok falástól napról napra kövérebbek, éhesebbek a különféle szolgáltatásokra, a látványos műsorokra, addig a személyzet, amikor éppen nem a felső réteg kívánságait teljesíti, akkor a saját démonaival küzd, miközben kopni kezd maga az ember: „Egy nyolc év körüli kislány kisvillával a szájában belealudt a falásba, szülei jót kacagtak rajta, több fotót, szelfit is készítettek az alvó Csipkerózsikájukkal.” Néhány sorral lejjebb pedig: „Egyre kevésbé gyötört az éhség, úgy cselekedtem, mint egy robot, a kezdeti gyomorkorgás teljesen abbamaradt, lecsillapodtak a nyáladzó ízlelőbimbóim.” Van itt túlhajszoltság, alvászavar, versengés, és az identitás- és pénzkereső fiatalok váratlanul egy nyomozás kellős közepén vannak, ennek köszönhetően pedig a regény krimiként is olvasható. Aki hallotta már Orcsikot beszélni, könyvbemutatón szerepelni, az tudja, hogy a szerző éppúgy tud humoros és lezser lenni, mint elgondolkodtató, filozofikus, és ez a regény nyelvezetére és hangnemére is igaz. A könyvet az teszi igazán fűszeressé, hogy jó arányérzékkel vannak benne laza megszólalások és párbeszédek, komoly egyéni és társadalmi problémák, körömrágós izgalom, hogy ki lehet a hajón a bántalmazó, és a fantáziadús képek a szürrealitás vizére merészkednek. Számomra külön érdekfeszítő volt Golyó barátnőjének, Aksának a története, aki nemcsak az indiai származása miatt él egyfajta elnyomásban, hanem a saját börtönének a rabja is, ugyanis evészavarokkal küzd, és minden gondolatát az tölti ki, hogy hogyan lehetne még vékonyabb, még csontosabb, hány grammot hízott, miközben már így is kórosan sovány. Beszédesek azok a leírások is, amelyek arról szólnak, hogy a személyzetnek az adott este tematikájához kell beöltöznie, és a kényelmetlen vagy nevetséges jelmezben töltik a munkaidőt, a regényben megjelenő alá- és fölérendeltségi viszonyok egyik kiváló példája ez.
A kötet figyelemfelkeltő borítóját Müller Péter készítette Győrffy László Remélem idén születésnapomra Győrffy László kiszúrja a szemem egy Munkácsy ecsettel / Muzsika című képének felhasználásával. A könyv elolvasása után derül ki, hogy milyen jól tükrözi a borító a Hordozható óceán világát, amelyben az elkorcsosult, testrészekre hullott, csontvázzá fogyott, lakatlan emberi lények keresik az otthonukat a függőségeikben, a kapaszkodót az élet hol nyugodt, hol viharos tengerén.
