Amin túlmutat

AMIN TÚLMUTAT

Néha szép, amikor látom.

Felismert.

A vérében már csak képzelet lüktet,

mert hangokat hall,

hallasz és hallunk mindig.

Melenget az illúzió, ringat este.

Mellé ültem, ezért hallgatok.

Én csak álmodozom, szám tátva.

Érzed, ahogy lágyan bizsereg?

A lelked.

Most itt vagy.

Talán hallom azt, ahogyan könyörög, kíván..

Vagy csak elképzelem?

Arra várok, hogy lassított felvételen

elpárologjon a rémisztő elmúlás.

Csak, hogy megtisztulj,

és én végignézhessem.

Hogy végül meglásd,

ahogy az élet és halál újszülött gyermeke elkap,

szárnyakat növeszt,

és felvisz a pokolba.

SZÍVBŐL

Mint alvajáró, kábulva élek.

Semmi vagyok, mindennel tele,

de te még belémférhetsz.

Kélek, ragadj el és mondd azt,

hogy semmit nem érek.

Vonszolj végig az összes bolygón, mutass meg mindent,

hadd lássak végre valami újat.

Hisz avarbarna és sárga méz csorog benned,

te édes.

Légy füst,

ami majd a felhőkig kísér.

Ott táncolj, a látvány majd felébreszt.

Pirkadat,

már megint piroslik orcád kedvesen.

Minek a hit, ha én soha nem hittem azt,

hogy angyal létezhet akár mellettem,

vagy ebben a világegyetemben.

Észbontó merre jársz.

Talán téged is elveszítettelek.

ÖSSZEFORR

Kacsint, amikor feléd néz,

hisz kedves,

ő a kedvében jár.

Cirógatja rút tested árnyékát,

szende eszed szándékát.

Mindezt, csak miattad.

Leláncol, megvéd de felakaszt.

Így kerülsz majd te is a gyűjteménybe,

mint emlék.

Már csak emlék maradsz,

hogy ott virrassz mellette mindörökké.

De mégis,

szeretném, ha kitöltenél,

kedves szavakkal megetetnél,

majd szívedbe gyömöszölnél.

Ott dobognék a lelkeddel.

Mert tudod,

amikor szeretlek,

óvatosan beléd harapok

de úgy, hogy azért fájjon és érezd.

Hadd keltsen életre a zsibbadt mámor.