Olvasni a szigetvilágot

Rettenetesen kevés szó esik a műfordítókról, általában a háttérben dolgoznak, holott rendkívül fontos munkát végeznek, elhozzák nekünk a világ irodalmát. A budapesti Patat Bence 2000-ben végzett az ELTE BTK skandinavisztika–finn szakpárján, és azóta Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb és legtapasztaltabb skandináv műfordítója, aki norvég, svéd, finn, izlandi, észt szerzők műveit ülteti át magyar nyelvre. Neki köszönhetjük, hogy neves szerzők, többek között Karl Ove Knausgård vagy Jón Kalman Stefánsson műveit az anyanyelvünkön olvashatjuk.

Hogyan indultál el a műfordítás útján?

– Nem sokkal az egyetem elvégzése után kezdtem el műfordítással foglalkozni, de ez sosem volt kimondott célom, hanem egyszerűen így alakult. Mindig érdekeltek a nyelvek, élveztem, hogy közvetíteni tudom mások gondolatait. Régebben sok időt szenteltem szakfordításra és tolmácsolásra is. Aztán úgy hozta a sors, hogy 25 évvel ezelőtt megnéztem Norvégiában egy izlandi színdarabot, és azt éreztem, hogy szeretném ezt eljuttatni a magyar olvasókhoz, nézőkhöz. Azóta a szakfordítás mellett egyre fokozódó mértékben műfordítással is foglalkozom, az elmúlt néhány évben pedig gyakorlatilag csak irodalmat fordítok északi nyelvekről. Szeretem egy kalap alá venni az északi régiót, holott meglehetősen nagy nyelvi és kulturális különbségek vannak a nemzetek, országok között.

Milyen szempontok alapján választasz fordításra szánt kötetet?

– Teljesen önző szempontok vezérelnek, azt szeretem fordítani és ajánlani, ami nekem tetszik. Nyilván van egy elképzelésem arról, hogy mi az, ami tetszhet egy magyar olvasónak, illetve igyekszem követni, hogy milyen művek jelennek meg az északi régióban és a magyar nyelvterületen. Számítanak a visszajelzések, hogy milyen visszhangja volt egy-egy lefordított műnek. Kedvelem a változatosságot is, ezért ritkán szoktam két ugyanolyan nyelvű vagy témájú könyvet egymás után lefordítani. Persze idő kell, amíg az ember ráérez egy új könyv nyelvezetére, stílusára, világára.

Mennyire gazdag az izlandi irodalom, tudsz miből válogatni?

– Egy kimutatás szerint tíz izlandiból háromnak jelenik meg könyve az élete során. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy mindenki író, van, aki helytörténeti jellegű kiadványt ad ki, más verseskötetet, szóval ebbe sok minden belefér. Az viszont tény, hogy Izlandon rendkívül nagy hagyománya van a történetmesélésnek és az írásnak. Skandináviából áthajóztak az emberek Izlandra, és sokáig nem jegyezték le a történeteket, így eltelt több száz év, mire végül lejegyezték őket. Ezeknek köszönhetően név szerint lehet tudni, hogy kik telepítették be Izlandot, kik hajtották végre az izlandi honfoglalást. A szájról szájra terjedő történetek sok-sok éven át, több generáción keresztül fennmaradtak, mire írásos nyomuk keletkezett. A történetmesélés beleivódott az életvitelükbe, ehhez persze nyilván hozzájárult az is, hogy hosszúak és sötétek a telek, illetve nem voltak kommunikációs eszközök, mint ma. A meséléssel és az írással foglalták el magukat.

Te milyennek látod az izlandi irodalmat?

– Egy magyar olvasó szempontjából kicsit egzotikus olyan értelemben, hogy Izland nem a világ végén, de tőlünk azért távol van. Misztikus, hogy az Atlanti-óceán közepén van egy sziget, amelyet nem egyszerű megközelíteni. Az ott élő emberek gondolkodásmódját és kultúráját nagy mértékben befolyásolja, hogy egy szigeten élnek az óceán közepén, és ki vannak szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek és a földrajzi adottságoknak. Ha éppen olyan időjárás van, hogy két hétig nem lehet egy úton közlekedni, akkor ezt az embereknek tudomásul kell venniük. Mi nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy az időjárás ennyire rányomja a bélyegét az életünkre. Mivel Izland északabbra van, nagyobb a váltakozás a nappal és az éjszaka hossza között, nyáron sokkal hosszabbak és világosabbak a nappalok, télen pedig sötétebbek és hosszabbak az éjszakák, ez is biztosan megmutatkozik rajtuk. Az a megfigyelésem, hogy sok izlandi rendkívül sokoldalú ember. Több olyant ismerek, aki napközben például irodai munkát végző ember, de van egy zenekara, amelynek lemeze is megjelent, közben hétvégenként egy sportegyesület tagjaként edz. Mivel kis társadalomról van szó, sok szerepet, feladatot, szakmát el kell látni, és mivel nincs elegendő ember, ezért kénytelenek is sok területen aktívak lenni, több lábon állni. Bármelyik nemzet irodalma kapcsán elmondható, hogy nagyon nehéz meghatározni a milyenségét, hiszen mindegyik nép irodalmánál megjelennek a különböző műfajok, és mindegyik korosztály számára van könyvkínálat.

Jón Kalman Stefánssont is fordítasz, aki nagyon népszerű Magyarországon. Izlandon is ennyire elismert?

– A hazájában is kiemelkedő szerző, de nem számít sztárnak, mint Magyarországon, Franciaországban vagy Olaszországban. Sok nyelvre lefordították a köteteit, de ez a három ország az, ahol a legnépszerűbb. Izlandon amiatt is más egy kicsit a helyzet a népszerűséget illetően, mert mindenki ismer mindenkit, ezért úgymond nem emelődik ki senki közülük.

2005-ben saját gyermekkönyved jelent meg Észtországban (Beszélsz-e az állatok nyelvén?). Beszélnél erről?

– Kis túlzás könyvnek nevezni, inkább képeskönyv kicsiknek. Az egyik szakdolgozatomat a hangutánzó szavakból írtam, és egy észt barátnőm beszélt erről egy könyvkiadónál dolgozó ismerősének. Benne merült fel az ötlet, hogy készítsünk gyerekkönyvet erről. Történetről nemigen beszélhetünk, a könyv inkább azt mutatja be, mennyire eltérően hangzik ugyanaz a hang különböző nyelveken.

Melyek azok a magyarra lefordított izlandi könyvek, amelyeket érdemes elolvasnia egy középiskolásnak?

– Kifejezetten fiataloknak szóló és magyarul is elérhető izlandi könyvekből viszonylag kevés akad, de ajánlom például Gunnar Helgason Anya megkattant! című, Izlandon is rendkívül népszerű sorozatindító kötetét, Andri Snær Magnason Időláda című regényét. Jónína Leósdóttir ennek a korosztálynak írta a Halálkomoly című könyvét (ezt Dunajcsik Mátyás fordította), illetve az általam összeállított, Szólj, ha kell egy barát című skandináv verseskötetben is lehet találni gyerekeknek-fiataloknak szóló izlandi verseket.