Gutási Lukács felvétele

Csillaggyász

KÖZÉPISKOLÁSOK MŰVÉSZETI VETÉLKEDŐJE 2025. VERS, 1. HELY

 

Csillaggyász

 

Hideg volt.

Fagyott kobzán a télnek

angyalok meséltek.

Fáztam.

Jegesen beszélt fenn

a hóképű menny.

Néztem.

A kéményfüst az égen

belemart a ködbe, Széles

s mint vonat a végtelenbe pöfögve,

a gomolygó formák mögött valami bolyongó

bolygó dalolt.

Hallgattam.

A szikrázó csillagokat szerte

szomorkás fátyol verte,

és lepotyogtak a földre,

hol túlvilági rekviembe kezdtek.

Lázasan mart a táj, de maradtam veszteg.

Egy emberi test fölött gubbasztott az est.

Az asztalra néztem.

A feketén a könnycseppjeim villámlottak fehéren.

És ott fent a végtelen sötétben

szintén valaki könnycseppjei lehettek azok a messzi, pörgő-forgó gömböcskék.

 

Az állomáson

 

Ha a búcsú szürke köpeny

mocsárszínű fakó föveny

apadó

kakaó

partja közt,

 

akkor miénk nem csak szürke,

szét is szakadt arcunk ütve,

s szelelő

levegő

tűzi át.

 

Fejünk felett üres égbolt,

három perc is nagyon rég volt,

megy a lét

elalélt

testünkön…

 

Sarjad a só üvegszemből

s hideg magány csordul ettől

vonatok

olajos

kerekén.

 

Ábrándosan kacsint e tél,

apám szeme vigaszt remél,

hull a menny,

hulla benn

szívhelyén.

 

Bálna bál

 

Bálna, bálna,

bálna, bálba',

bálna bércek

ércein,

csengő, bongó

muzsikaszó,

a vízcseppeket férceli.

Egybeolvadt bálnakönnyek

között bálna tincitánc,

részeg bálnák teste zökken,

körbe görbe bálnalánc.

Vízalkonyban, vízhajnalban

tehéncetek mújai,

karcos hangján bálnakakas

réznótáját fújja ki.

Bálnaföldön, bálnaégen

zengő bálnaménesek,

cetkolompok s régen

csengő, csetlő botló

rémeset…

Bálnamélység sötétjében

csillag bálna kavicsok közt,

bálnapoklok féleképpen

bálnagerinc folyosók.

Csigacsontnyi, bálnafarknyi

meszes lépcsőn fölfelé,

bálnamennyek bálnaágyán

bálnahitek szerteszét.

Bálna, bálna,

bálna, bálba',

hiányzanak, nincsenek

a bálnaporcnyi, bálnapornyi,

csöppnyi, bálnagyerekek.

A bálna ifjúk, bálnalányok,

bálna idő súlya nélkül,

bálna halál árok

fölött bálnakacajt nevetnek.

S a bálnabégek, bálnavének,

a bálba járva mind hiszik,

hogy a bálna fára vésett,

karcolatok mind kicsik.

 

Merthogy ők csak kis pontjai

apró irkafirkái

a bálnamennyek feletti

planktongyereknek.

Galéria