Életmódváltás

KÖZÉPISKOLÁSOK MŰVÉSZETI VETÉLKEDŐJE 2025. HUMORESZK, 1. HELY

Tegnap este egy különös felismerésre jutottam: az élet nem mindig alakul úgy, ahogy elképzeled. Mert gondolná bárki is, hogy egyszer majd fókaként látja magát a saját életében? Hát persze, hogy nem. Pedig, ha jól átgondoljuk, egészen logikus. Végül is, egy próbát megér, nem? Az élet ugyebár nem egy egyszerű fogalom, és a dolgok nem mindig sorban, a terv szerint, egyenes vonalban jönnek, hanem inkább egy fókás szlalom pályára hasonlít jobban. Van, hogy az ember próbál egyenes vonalban haladni, aztán hirtelen egy kis kanyar, egy pici lejtő, vagy épp egy hatalmas szakadék kerül elé. Határozottan nem könnyű a helyzet, én is csak próbálgatok egyensúlyozni, miközben ráadásul saját zsírpárnáim is leszorítanak.

A történet igazából akkor kezdődött, amikor elhatároztam, hogy ezentúl egészséges életmódot fogok folytatni. Na, nem úgy, mint az az ember, aki hétfő reggel elhatározza, hogy most már tényleg, de tényleg, ma le fog futni tíz kilométert, majd később valahogy mégis a csokis süteményt választja, aztán még aznap estére úgy érzi magát, mintha 50 kilót hízott volna a három órás Netflix-maraton alatt. Nem, én más voltam. Én igazi „fóka-formát” akartam. Mert mi is a legjobb egy fókában? Az, hogy mindig boldog, és nem érdeklik a dolgok. Mondjuk ez nem teljesen igaz, mert ha lenne fóka-Instagram, biztos fent lenne rajta egy szelfi, amiben egy tudatos fóka arról posztol, hogy „Egyél halat, igyál vizet és pihenj sokat, mint egy fóka”.

De valahogy én is így akartam élni: bevezettem a „minél többet pihenek, annál boldogabb leszek” életformát. Kezdetben egészen jól működött, szinte meglepően sikeresen, de a társadalom elvárásai és a belső bűntudatom, miszerint igazán kezdhetnék már magammal valamit végre, hamar tönkretették ezt a mesteri ötletet. Szóval azt mondtam magamnak: „Ha a fóka csinálja, én is csinálom! Miért ne? Ha egy fóka boldog, miért ne lehetnék én is az?” Ez egyfajta megnyugvást jelentett számomra, majd idővel új és határozott, nyugodt életem mottójává vált. Na, de ne rohanjunk ennyire előre. E döntés meghozása előtti idők nem voltak a legsikeresebbek. Az egészséges életmódváltás nem indult jól.

Képzeld el azt, amint a reggeli kávé mellé teszek egy pofás fitnesz videót a YouTube-on, és mikor az edző azt mondja, hogy „most emeld magasra a lábad”, elég magasra sikerült, és beütöttem a lábujjam az asztalba. Mert ugye mindig az a legjobb, amikor valaki az edzőterem helyett próbálja buzgó lelkesedéssel utánozni a fitneszgurukat, de az élete legnagyobb sportteljesítménye nem más, mint hogy eltalál a kanapéig. Fóka létem első jelei már itt is megmutatkoztak, mivel a mindentudó Wikipédia szerint a fókák olyan teremtmények, amelyek a szárazföldi mozgásban igencsak esetlenek. Így végül azon kaptam magam, hogy inkább lefekszem az ágyra, és megnézek egy másfél órás dokumentumfilmet a fókákról, mert az úgyis az önfejlesztés egy fajtája, nem?

Az egész fóka-dologra akkor jöttem rá, amikor elmentem a helyi uszodába. Az uszoda melletti fűtött helyiségben volt egy kis szöveg a falon, amely azonnal megbabonázott: „Minden nap egy új kezdet, egy új lehetőség.” Gondoltam, ha a fókák mindennap új lehetőséget kapnak a vízben a túlélésre, akkor miért ne próbálhatnám ki én is? De amikor beléptem az uszodába, egyből észrevettem, hogy mindenki úgy úszik, mint egy hal, én pedig úgy, mint egy magatehetetlen szikla, amely épp a medence aljáról próbál feltörni. Sőt, inkább egy víz alatti kőnek tűntem, aki egyáltalán nem is kívánt a víz felszínére emelkedni. Kétségbeesetten próbáltam az uszonyos mozdulatokat elsajátítani, mint a kicsi fókák, de inkább csak egy eltévedt idiótának tűntem, akit a víz csak véletlen ide sodort a semmiből.

Aztán egyszer csak egy kisgyerek tűnt fel a medence szélén, aki olyan lelkesen, gyermeki ámulattal mondta, már-már tiszteletteljes hangon:

– Nézd, mama, egy fóka!

Azt hiszem, már nincs is szükség magyarázatra. Ekkor döntöttem el, hogy ha nem is lesz belőlem profi sportoló, de legalább komótos fóka lehetek, aki igazán jól érzi magát a vízben és persze a kanapén.

Rájöttem, talán az egészséges életmód dolga nem nekem való, de a fókás pihenés mindenképpen. Hiszen mi más kell egy felnőttnek, mint napi három pihenőidő, egy kis hal és persze egy igazán fóka-formás szelfi, amire azt írhatom: „Ez az élet, ha fóka vagy!