Egymaroknyi kutyával a világ ellen

(A sorozat előző részét ITT olvashatjátok el.)

„AZ UTAZÁS NEM AZT JELENTI, HOGY ELMENEKÜLSZ AZ ÉLETED ELŐL, HANEM HOGY NE HAGYD, HOGY AZ ÉLET ELMENEKÜLJÖN ELŐLED.” – Anonymous

Mindig azt mondják, hogy nem a végállomás, hanem maga az utazás az, ami igazán számít. Én viszont úgy érzem, hogy van valami, ami ennél is fontosabb. Nem maga az utazás a lényeg, hanem az, hogy valaki várjon minket az út végén.

Jóból is megárt a sok, engem meg már vártak az én szőrmókjaim, akik még nem igazán fedezték fel, hogy hogyan is működik a Facebook-féle videóhívás. Na de lássuk, ki az a két kutya (Aztán mire oda jutottam, hogy megírjam a folytatást, már hárman lettek.), aki ítélkezés nélkül, feltétlenül szeret, és akiket nem érdekel, hogy megváltottam-e a világot, vagy éppenséggel nem tudok a saját szemembe nézni egy hosszú nap után – mindig farkcsóválva rohannak felém.

„TRI ZA SRBIJU” AVAGY „HÁROM A MAGYAR IGAZSÁG”

Vannak emberek, akik az alkohollal küzdenek, de akadnak gyűjtögetők, és olyanok is, akik megrögzötten vásárolják a trendi cuccokat. Van, aki dohányzik, de olyan is akad, aki hitelt vesz fel, hogy ki tudja fizetni a legújabb iPhone-t vagy éppen egy Németországból behozott BMW-t. Én más szenvedélyeknek élek, így a pénzem is máshogy költöm. Ne ítélkezzünk! Mindenkinek megvan a maga élettörténete, és azt általában nem szokták világgá kürtölni. Persze, van, aki igen, de nem mindenki nyitott könyv.

Volt egy pillanat, amikor kereken nulla kutyám volt, és egy háziállatot sem mondhattam a magaménak. Mondanám, hogy este, lefekvés előtt imádkoztam egy kisállatért, de isten meg én sosem voltunk olyan jóban. Tudtam, hogy ez az én harcom lesz, és még egy felsőbb erő sem segíthet, ha anya nemet mondott. Istennek, Allahnak vagy éppen Buddhának esélye sincs, ha otthon már kaptam két nemleges választ. Így szőrrel, ürülékkel, vagy éppen kutyajátékkal biztosan nem találkozott az ember a portánkon. Háziállatból legfeljebb kitalálhattam magamnak egyet. De aztán elég volt a szüleimnek csak egyszer úgy tenniük, mintha rábólintottak volna a kutyatartásra, most meg már vannak hárman. Persze a tízet se bánnám, meg jöhet aztán kígyó is, meg alpaka. A pontos szám jelen pillanatban hét. Sedam, seven, sieben, siete, és még sorolhatnám. A lényeg, hogy hét háziállatom van. Meg ott vagyok én, a legnagyobb állat az összes közül. A falkavezér.

Ez a három kutya határozza meg a mindennapjaimat, de talán engem is. Azt azért kihangsúlyoznám, hogy a főnök még mindig én vagyok. Olyan viszont már sosem lesz, hogy csak Ildi. Mi egy csomag vagyunk, és csoportosan kell ránk számítani. Nemcsak hosszú, szőke hajszálak lesznek majd a padlón, hanem fekete, fehér meg barna kutyaszőr szálak, egy felületet sem kímélve. Aki meg ezt rossz szemmel nézi, azzal ezúton közölném, hogy van még a világon több mint nyolcmilliárd ember (Ez nagyon sok, az már kilenc nulla. Egész pontosan 8 209 866 507 lakosa van a Földnek. Megtekintve: 2025. 03. 07.), akinek bele lehet kötni az életébe és a napi döntéseibe. Kár, hogy mára kiment a divatból az, hogy mindenki a saját maga dolgával foglalkozik, és lételemünk belepofázni mások életébe. Pedig néha nem ártana, ha mindenki a saját háza tájékán söprögetne, mert ott is akad ám némi karbantartandó. Akinek pedig olyan elkeserítően unalmas az élete, hogy a Szulejmán kétezredik epizódja után pont az én életembe kell belenyomnia az orrát a világpolitikai helyzet megtárgyalása után, annak hadd mutassam be a kutyáimat. Azoknak pedig, akik szeretik a kutyás sztorikat, mosolygós olvasást kívánok!

„WUF WUF WUF.” – MANCSI

Hát... Mancsi egy kicsit furcsa. Nem rossz kutya ő, csak a maga sajátos módján jó. Az anyjáról tudjuk, hogy tisztavérű stafford-labrador keverék, az apja viszont nagyon bekeverte a dolgokat. Lett egy kb. 13 kilós kutya, ami mindentől retteg, saját magára is ugat, és a kinézete alapján a Jóisten se tudná megmondani, hogy minek is a keveréke. Még icipici korában került hozzám, amikor még pontosan látszódtak a feje búbján ékeskedő szív körvonalai. Habár én pontosan tudom, hogy kik a szüleim, azt kell mondanom, hogy Mancsi a kiköpött másom. Ez lennék én, ha egyszer kutyaként születnék újjá. Vagy fordítva. Csak igaz a mondás, hogy a kutya olyan, mint a gazdája. Természetesen nem klónoztak minket, és a génállományunk is sokban eltér. Ennek ellenére valahogy egyikünknek sem áll jól a szeme.

Mancs őrjárat, a rangidős blöki. Senkit ne tévesszen meg a látszat! Ő az én házőrző kutyám, a body guardom. A pesti ingatlantulajdonosok szemében ő egy, idézem, „nagy” kutya, akit a vámőrök gyakran Manciznak, mert az a kis izé a szerb CS betű feje búbján nagyon megtévesztő egy vámőr számára. Pedig amennyit arra járok, már igazán megtanulhatták volna.

Mancsira mindig lehet számítani. Rafinált kis jószág, akit nem érdekel a másik drámája. Ha valaki felemeli a hangját, azon nyomban felkel és sunyin kisétál az ajtón. Ha kell, ki is nyitja azt. Őt aztán nem hatja meg a másik magánélete, meg a problémái. Mancs őrjáratnak feladata van. Vagy fel-alá járkál és felügyelet alatt tartja a dolgokat, a macskákat pedig rettegésben, vagy éppen döglik, bezsebelve ezzel a jutalomfalatokat és a simogatást. Ha kell, elkapja az egereket is, meg a vendégek bokáját. Nem igen lehet túljárni az eszén. Elég csak arra gondolni, hogy állatorvos vagy féregirtás, aztán meg sok sikert kívánok az elkapásához.

Csak annyit szoktam mondani, hogy az egyik kutya harap. Lehet találgatni, hogy melyik. De ki gondolna a cuki kis Mancsira, aki csak játszani szeretne, odabújik az emberhez és a tekintete többet mond, mint a mások száját elhagyó ezer szó. Le sem lehet tagadni, hogy az én ebem. Viszont le sem szeretném tagadni, hogy az én ebem. Közösen cincáljuk szét az ellenségeket.

„WOOOOOOOOOOOF.” – NUDLI

Nudli egy törpe dobermann. A papírjai szerint valójában tacskó, de abból is törpe. Egy kis feketeség gombszemekkel. És mennyi mindent megúszott már miattuk. Beceneve a Virsli, néha a Nokedli, de esetenként csak a családban előforduló gyerekek neveivel illetjük. S hogy miért is neveztem el Nudlinak? Sajnos ebben a mugli (Angolul muggles, a Harry Potter könyvekben azon embereket jelöli, akik nem rendelkeznek varázserővel, és a varázsvilághoz sem tartoznak. De szerintem ezeket a könyveket mindenki elolvasta.) világban a Képes Ifjúság nem olyan, mint a J. K. Rowling által megalkotott világ újságja, így sajnos mozgóképet nem tudtunk a cikk mellé csatolni. Viszont az megmagyarázná a nevét. Amikor örömében csóválja a farkát, valóban hullámzik a kutya hosszú teste, több hullám is elfér rajta, és olyan, mint a kínai konyhában, de ma már mindenütt ismert nudli. Azért lett Nudli. Rögtön mondtam az állatorvosnak, hogy én nem akarok magamnak plusz problémát az ékezetekkel. Az nem elég, hogy én Ildikó vagyok és a Mancsit már olvasták Mangónak is? Biztos, ami biztos, szükség esetén úgy szoktam bemutatni az állatot, ahogyan abban az országban a nudlit mondják. Volt ő már Noodle, Nudel, de még Nudla is. Internacionális kutya lett, aki több helyet megjárt élete első évében, mint sok ember az egész élete folyamán. Emellett meg kézről kézre jár, mert egyszerűen nem lehet nem megdajkálni.

A tacskókról azt kell tudni, hogy ők vadászkutyák. Német neve, azaz a Dachshund el is árulja, hogy borzra vadásznak az erre megfelelő testükkel. Inkább csak vadásztak, vagy tudnának vadászni. Ez egy szobakutya, ami legfeljebb az ártatlanul lapuló, mégis fenyegetést jelentő játékokat cserkészi be. A mai egyedeket inkább a magassarkúhoz tudnám hasonlítani. Nem árt, ha van, de amúgy nem sok haszna van vele az embernek. Ez egy négy lábon járó virsli kis csirkecombokkal. Bokagyilkos, de azért le tudna teperni egy borzot, már sok játék és jónéhány cipő esett áldozatául ennek a vérebnek. Konkrétan belefér a táskámba.

Három hónapos korában került hozzám. Valójában el kellett érte menni, de na. Egy törpe és egy rendes méretű tacskó gyermeke. Hat kilójával kiköpött anyja. Viszont ebben a kis testben nagyon sok az energia, de a harag is. Ne tessék ujjat húzni vele, mert akkor lesz ám haddelhadd.

(Folytatjuk.)