Talking Heads dalok is felcsendülnek Budapesten
Tavaly jelent meg Who Is The Sky? címmel David Byrne új szólóalbuma. A lemezzel együtt turné is indul, és a Talking Heads egykori énekekesét 17 év után ismét láthatjuk a régióban.
David Byrne mindig megújul, hozzáidomul aktuális világunkhoz, és senki sem érti pontosan, hogyan csinálja, de nagyon jól csinálja. Ezt már Sean Pean is mondta neki Cheyenne, a kiégett, új életcélokat kereső rocksztár szerepében a This Must Be the Place című filmben neki, aminek a zenéjét is Byrne szerezte.
De hosszú út vezetett addig, hogy filmekben széles öltönnyel nagy dolgokat mondjon. A Talking Heads útja is igen érdekesen alakult, művészéti projektként a Rhode Island School of Design tanulóinak barátságából. Egy zenekarnak egészen más sors jut, ha 1975-ben nem a Ramones előzenekaraként csinálja meg első fellépését. Minden bizonnyal kisebb bumm lett volna, ha Zágrábban a Leteće gaće vendégcsapata lettek volha a Tri velike sise fogadóban. Az együttest keblére ölelte a punk, a new wave, a rock és persze a popzene, ezzel együtt a rádiók, videóik miatt pedig a televíziók. Ez volt maga az art rock, és olyan daloknak köszönhetően lett a 1980-as évek vezető zenekara, mint a Burning Down the House, Road to Nowhere, Once in a Lifetime. Aztán mindenki felnő egyszer, az egó is, és az együttes romjaira hullott
Byrne még a Talking Heads mellett elkezdte járni saját útját Brian Eno producer segítségével, ezt követően pedig már baletthez írt zenét, majd következett a filmrendezés, a kiadóalapítás az 1990-es évek elején. A gyakran társadalmi paranoiával foglalkozó szövegei ellenére zeneileg mindig közérthető maradt. A 2018-as American Utopia című lemeze karrierjének összegzése volt, politikailag igen erős, de közel sem nyílt agitációval. Az album előbb egy Broadway előadásként politikai színházként működött, majd a Spike Lee által rendezett HBO filmként élt tovább. Ez is azon pillanatok egyike volt, amikor a kritikusok kijelentik: Byrne öregen relevánsabb lett mint fiatalon valaha is volt. Amíg a Talking Heads a modern ember szorongásáról szólt, szólókarrierje alatt arra mutat rá, hogyan lehet ezzel együtt élni, mozogni, lélegezni, túlélni. Aztán, siker-siker után, mindenki, így ő is felteszi a kérdést: „Szeretem, amit csinálok? Miért írok dalokat, miért végzem ezt a munkát, vagy bármi mást? Van ennek egyáltalán értelme?”
– Byrne ezekre a súlyos kérdésekre tett kísérletei hallhatók a Who Is The Sky? című albumon, amely az első közös munkája a Grammy-díjas producerrel, Kid Harpoonnal (Tom Hull – Harry Styles, Miley Cyrus) és a New York-i Ghost Train Orchestra kamarazenekarral. A lemezen vendégként közreműködik Hayley Williams (Paramore), régi alkotótárs St. Vincent („csak egy sarokra lakik a stúdiótól” – mondja Byrne) és a The Smile dobosa, Tom Skinner is. Az album az American Utopia és az azt kísérő turné optimista témáira épít, és még konkrétabban kapcsolódik a Grammy-díjas Broadway-előadás és a belőle készült film üzeneteihez. Byrne ezzel a munkával tovább folytatja az egész életén át tartó kutatását az emberi kapcsolódás és a társadalmi egység lehetőségei iránt. A Who Is The Sky? különösen filmszerű, humoros és örömteli, de sok tanulságot is rejt: hogy a szerelem megmagyarázhatatlan, hogy a megvilágosodás mást jelent minden embernek, és hogy mindig jó ötlet hidratálni – akár bababőrrel ébredünk másnap, akár nem. A dalok legfontosabb jellemzője mégis az, hogy Byrne továbbra is mesterien egyensúlyoz az avantgárd és a könnyen befogadható pop határán. – mindezt a világ kaotikus díszletével szemben – olvashatjuk a Live Nation közleményében.
Aki jegyet vált a júniusi koncertre, kap egy szelet múltat és egy szelet jelent. A legutóbbi lemez könnyed játékossága táncra csábít mindenkit, az intelligens, jó szórakozás garantált. Jegyek a Live Nation és a Funcode oldalán.
