Az idők ura
Szinte hihetetlen, de máris eltelt több, mint három hét a tanévből, és ha ilyen tempóban haladunk, ripsz és ropsz itt lesz az őszi, majd a téli szünet, és már készülődhetünk is az újabb nyári vakációra. Vagy ti nem érzitek úgy, hogy ez a huszoniksz nap fénysebességgel vált múlttá, anélkül, hogy valami komolyabb kihatása lenne a jövőre? Jó, lehet, hogy ez a korral jár, egy-egy munkahelyen gyorsabban telik az idő, mint az iskolapadban, bármennyire is úgy tekintünk mindkettőre mint olyan dologra, ami kötelező az életben maradáshoz, az előrehaladáshoz. Ugyanúgy kötelező, de az idő múlását mégsem ugyanúgy érezzük, míg az iskolapadban ülve csak vánszorognak a percek, sőt a másodpercek is, addig egy bizonyos kor felett bármit csinálhat az ember, azok a percek és másodpercek, sőt az órák is futnak, sprintelnek, mintha valami felsőbb erő kergetné őket. Azt hiszem, erre mondják, hogy az idő relatív, vagy nem is tudom, nem vagyok fizikus, sem órásmester. Pedig utóbbi akár egy érdekes szakma is lehetne, az a régimódi órásmester, tudjátok, aki nagyítót szorít a szeméhez, és órákon keresztül babrál a miniatűr fogaskerekekkel, miközben egy parányi fogóval, vagy csavarhúzóval zsonglőrködik, és ha valamit elront, akkor az idő meghülyül, gyorsabban múlik, vagy lelassul, vagy ne adj’ isten megindul visszafelé, és minden megváltozik körülötte, jönnek a lovagok, majd a rómaiak, ősemberek, dinók, miegymás… Jó, elkalandoztam, de na, ilyen órás szeretnék lenni… Lehet, hogy már összevissza beszélek, de ez már nem a korral jár, ez a kalandfilmek miatt van – mutogatok serényen, mutogatok, amíg lehet. Nektek megvannak a tuti módszereitek arra, hogy szükség szerint lelassítsátok, vagy éppen felgyorsítsátok az idő múlását? Volt olyan, hogy azért evett a fene, mert az idő rohadt lassan múlik, és azután elkezdtél valamivel bíbelődni, babrálni a mindenséggel, és az idő egyszer csak meglódult, futott, és hipp és hopp, hirtelen csöngettek, lejárt a kötelező, mehetünk tovább? Mi a titkod? Taníts, mester! Ha rájöttél, hogyan tudod az időt uralni, vagy legalábbis az időérzetedet uralni, boldog ember lehetsz, a rossz dolgokon gyorsan átlendülhetsz, a jó dolgokat pedig elhúzhatod a végtelenségig, jobban mondva addig, amíg az idő rugalmassága ezt megengedi. Ez utóbbi megjegyzésből már az is kitűnik, hogy az idő egy nyúlós valamiként is értelmezhető, amit tetszés szerint formálhatunk. Aki megtalálta ennek módját, az, mint már mondtam, boldog, aki viszont még nem lelte meg, az keresse, és előbb-utóbb (egy újabb időhöz kapcsolódó fogalmunk… wow) megtalálja, és ő is a gyűrűk… akarom mondani az idők ura lehet. És ez fontos is lehet… Ja, ez egy bölcsesség… Ja, ez is a korral jár… Ja, meg a munkahellyel… Ja, az idő legyen veletek!
P.S.: Jelen cikk illusztrációja a méltán híres és hírhedt Salvador Dalí legismertebb festménye, Az emlékezet állandósága című alkotás. Ugye, láttad már? Most (!) még egyszer megnézheted!
