Unatkozni

Az időhiány végigkíséri az ember életét. Minden bizonnyal ti is hallottatok már olyan fiatalt, aki folyamatosan arra panaszkodik, hogy sehova sem ér oda, és ha a nap 25 órából állna, akkor sem tudna mindent befejezni, de ugyanez igaz a középkorúakra vagy az idősekre is. Talán csak a gyerekek szájából hangzik el többször, hogy unatkozom, nem tudok mit csinálni, ráadásul sem ehhez, sem ahhoz, semmihez nincs kedvem – na, ez az, ami a felgyorsult világunkból kikopott, ez az, amit a mindennapos sürgés-pörgés eltüntetett, pedig ha belegondolunk, most mit meg nem adnánk azért, hogy unatkozhassunk egy kicsit, egy órácskát, vagy talán még ennyit sem. És tegyük fel, hogy ez be is következik, a felsőbb hatalom úgy dönt, hogy ad nekünk egy órát, amit unatkozással kell eltöltenünk – Tudnánk még unatkozni? Tudnánk a semmit csinálni? Tudnánk semmin sem gondolkodni, semmire sem figyelni, semmivel sem babrálni, semmivel sem törődni? Biztos, hogy nem az lenne az első gondolatunk, hogy megőrülök, kapcsoljunk már be valamit, zenét, sorozatot, háttérzajt, akármit? Biztos, hogy nem kezdene el azon kattogni az agyunk, hogy mi mindent kell még megcsinálnunk, mi mindenről maradunk le éppen most, mi mindent halasztunk el, ami talán fontos, talán megváltoztatja az életünket, megváltoztatja a világ haladását? Biztos, hogy nem várnánk arra, hogy érjen már véget ez az órácska, és belevethessük magunkat a dolgok sűrűjébe, pörgessük a telefonunkat, pörgessük az algoritmust, szóljon a zene, beszéljenek a fülünkbe, legyen zaj és zűrzavar? Hát… Nagy a valószínűsége annak, hogy nem tudnánk unatkozni, csak a szorongató érzést éreznénk, hogy mennyi mindenről lemaradunk, mennyi mindent csinálhatnánk a semmittevés helyett.

Másrészt a cselekvés sem feltétlenül szünteti meg a szorongást... Ez most onnan jutott eszembe, hogy a Telexen olvastam egy cikket a tornyokban álló olvasatlan könyvekről. A szerző, Vass Norbert arra emlékeztet Umberto Eco példáján, hogy a világszerte ismert olasz szerző könyvtára körülbelül 30 ezer kötetből állt, viszont valószínűleg ő sem olvasta el mindet, mivel ha valaki tíz és 80 éves kora között mindennap elolvasna egy könyvet, akkor sem tudná meghaladni a 25 ezres számot. Elkeserítő, nem? És a 30 ezres szám is milyen messze van az összestől. Mindez azt jelenti, hogy bármennyire szeretünk olvasni, bármennyire faljuk az oldalakat, a könyveket, bizony a világirodalomnak, de még a magyar irodalomnak is csak egy részét, egy egészen kis részét ismerhetjük meg. És ezen nem segít a mesterséges intelligencia sem, ami lehet, hogy mindent elolvas helyettünk, de hogy a természetes intelligenciánk nem tudná befogadni, az biztos. Ráadásul abban sem bízhatunk, hogy ha örök életet kapnánk, akkor a lista végére érnénk, mert az idő múlásával ez a bizonyos lista, az összes könyv listája csak bővülne és bővülne. De ugyanez igaz a különböző videókra is, egy tízéves adat szerint a YouTube-ra minden percben ötszáz órányi tartalmat töltenek fel, egy tavalyi adat szerint pedig naponta 2,6 millió videót töltöttek fel erre a platformra. Oké, tudom, sok ember él a Földön, sokféle ízléssel, de tényleg mindegyiket megnézi valaki, és tényleg érdemes is megnézni? Nem hinném…

Ha már unatkozni nem tudunk, legalább próbáljunk meg pihenni, ha nem is kapcsolunk ki mindent a fejünkben, ha nem is kapcsolunk le minden zajt körülöttünk, szűkítsük le a kört, és próbáljunk egyszerre csak egy, vagy legalábbis a lehető legkevesebb dologra figyelni. Higgyétek el, jobb lesz. Legalábbis egy kicsit…