Kérdezzetek rá!

Világunk tele van bizonytalansággal, bármerre fordulunk, válaszok helyett csak kérdéseket hallunk és látunk, a valóságot mindenki másképp magyarázza, és csak állunk, ahogy mondani szokás, letolt gatyával, és csak nézünk, nézünk, várva azt, hogy legyen már valami, amibe kapaszkodhatunk, ahol megvethetjük a lábunkat, ami biztos talajt biztosít a következő lépésünknek. Ez nem újdonság, nem a mesterséges intelligencia megjelenésével és elterjedésével köszöntött ránk, ez csak ráerősített arra az érzésre, hogy semmi sem biztos, semmi sem bizonyos, a közösségi oldalaknak azonban minden bizonnyal nagy szerepük van benne, mert minden akadálytalanul, csont nélkül megy át, terjed a végtelenségig, nincs semmi, ami gátat szabjon neki, vagy ami ketrecbe zárja azokat a valóságértelmezéseket, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a megélésünkkel, de védtelenek vagyunk velük szemben, és már magunkban sem hiszünk, pedig ez lenne a legfontosabb.

A sok jó tanács közül, amik szintén akadálytalanul terjednek a közösségi oldalakon, a mesterséges intelligencia által megtámogatva, talán a legegyszerűbb az, hogy higgy a szemednek. Csakis annak higgy, amit látsz, amit a saját szemeddel látsz, és ne érdekeljen, hogy ki mit duruzsol a füledbe, ki hogyan magyarázza megállás nélkül azt, hogy amit látsz, az nem is olyan, nem is úgy van, nem is az, ami. Ezeket a valóságnak ellentmondó hangokat, kisördögöket pöccintsétek el, vagy ne vegyétek figyelembe, de ha nagyon fel akarjátok idegesíteni, kérdezzetek vissza, tegyetek fel egy-két keresztkérdést, és hamarosan lelepleződik, az a bizonyos lóláb ki fog lógni, és újra nyeregben érezheted magad, a valóság a te oldaladon fog állni. Fontos a valóság, az igazi valóság ismerete, mert a lépéseinket minden esetben a fejünkben lévő, legyen az vélt vagy valós valóság határozza meg, és ha ez nem az, ami tényleg az, akkor már az első lépés megtételénél távolabb kerülünk tőle, a következőnél pedig még messzebb leszünk, és ha nem tudunk visszafordulni, valahol a félremagyarázások végtelenjébe kerülünk, egy olyan spirálba, ahonnan nincs visszaút, csak körözés, körözés. Kérdezzetek rá a dolgokra, próbáljatok belesni a paraván mögé, higgyetek a szemeteknek, és a bizalmatokat ne adjátok könnyen, dolgozzanak meg érte, ti pedig élvezzétek! Olyan ez, mint egy horoszkóp, viszont ez dátumtól, a csillagok állásától az állatövi jegyektől független – legalábbis azt hiszem, de bennem se bízzatok, kérdezzetek vissza, zavarjatok össze, aztán csak lesz valahogy, vagy nem.