Örökített aljasság és közel sem színtiszta grindcore

Harminc év, hét nagylemez, megszámlálhatatlan koncert és egy makacsul kitartó szellemiség. A Jack zenekar sok év után is sikeres az önmaga által állított határok között, sőt mi több, május 9-én ismét Zentán láthatjuk őket a Mojo Clubban, olyan bandák társaságában, mint a helyi Otvoreni Prelom, a hazai Smrt Razuma és a svédországi Mob 47. Vatai Leventét, a zenekar énekesét egy budapesti klubkoncert után faggattuk március végén, amikor az emberek feszültsége a szokásosnál is magasabb volt a közelgő (azóta beteljesült) választások miatt. Leginkább az aktualitások, tagcserék, lemeztervek és a koncertek érdekeltek. A beszélgetésbe a zenekar hű rajongója, Vladár Simon (az interjúban Troll művésznéven tüntettük fel) is becsatlakozott, beszólásaival megfelelő hangulatot biztosítva.

Úgy érzékeltem, eléggé sikeres volt a mai koncert.

– Igen, igen, nagyon vették a lapot. Király volt.

Mi kell ahhoz, hogy jó legyen egy fellépés? 

– Szerintem ha az elején megvan az a bizonyos hangulat, amiből kipattan a szikra, és átmegy a közönség felé, akkor buli lesz. Meg kell hagyni, jó line-up volt, mert az első két banda olyan deathgrind és gyors d-beatet játszott, ami hiánypótló itthon. Az, hogy ránk buliztak legtöbben, az nekik is köszönhető, mert a közönséget faszán bemelegítették a fellépésünk előtt, na meg utánunk volt a KMK, ami punkban a legjobbak között van.

Az jutott eszembe a koncert előtt, hogy nem sokan játszanak grindcore-t Magyarországon. Lehet, nincs igazam, mindenesetre érdekel, te hogyan látod ezt a színteret?

– Azért azt tisztázzuk, hogy mi nem grindcore-zenekar vagyunk, csak a zenénkben van jó pár grindcore-elem is. Itthon nagyon sokan szeretik ezt a műfajt, amelyet nálunk színtisztán a Din-Addict és a Retorsion játssza. Ami nagyon jó a haza zenekarok közül, az a Humanoise. Manapság már nem értetlenül pislogó személyek vannak az ilyen koncerteken, hanem az emberek szanaszét basszák egymást a blastbeatre.

Hol van a varázs? Minek köszönhető, hogy stabil tud maradni a műfaj?

– Egy-egy klubot meg lehet tölteni vele, miközben teljesen kívül áll minden népszerű irányzaton. Nem kereskedelemorientált emiatt, a külső hatás nem fertőzi meg, így megőrizheti tisztaságát. Szerintem kevesen hallgatják, de azok tényleg szeretik. A salak gyorsan kiesik a hallgatóságból, másrészt, aki csak úgy eljön, és fogékony lesz rá, előbb-utóbb utánanéz az olyan bandáknak, mint a Napalm Death és a többiek, aztán beleszeret az egészbe. Elkötelezettség szükséges, és le kell szarni az ellendrukkereket, piti vitákba meg nem érdemes beleállni.

És mi kell ahhoz, hogy valaki beleszeressen?

– Ez egy punk alapú szeretetteljes műfaj a nagy agresszió és a vicsorgás mellett. Aki a szövegvilágot elkapja, arra általában ráragad a zene is. Fordítva is megesik, mert valakit a zene energiája és agresszivitása sodor be. Az is számít, hogy ennek a műfajnak helyén van az értékrendje, lehet vele azonosulni. Nem tűr semmilyen kirekesztést vagy megkülönböztetést. Azt a mérhetetlen ostobaságot, ami az országban van, na, azt teljes kritikával illeti, és nyitott szemmel jár. Szerintem ez pozitív dolog. (Troll: Se balra, se jobbra – üvölti, kikelve magából. Ez a temperamentum marad a továbbiakban is…) Így van. Politikai pártállás nélkül kell az olyan emberi értékeket képviselni, mint az őszinteség, vagy az, hogy legyen az adott szónak foganatja, ne görcsöljük túl a dolgokat, merjünk szívből élni. Az anarchista felfogás a kulcs.

Minderről eszembe jut az egyik új dalotok, az Örökölt ostobaság.

– Annak Örökített aljaság a címe. (Röhögés) A szöveget az inspirálta, hogy van egy kisfiam, aki most cseperedik fel. Nem azt mondom, én aztán micsoda mintaapa vagyok, jelentsen ez bármit, de egy iskolában dolgozom, ott pedig nap mint nap látom, milyen irányba megy a mostani generáció. Akartam egy olyan szöveget írni, amiben rámutatok, igenis felelősek vagyunk azért, milyen gyereket nevelünk fel. Nem mindegy, hogy a gép elé ültetjük őket, vagy egy emberi gyerekkort megélő generációt nevelünk, amely ugyanúgy meg tudja élni a fiatalságot, mint mi. Szerintem felelősek vagyunk a következő nemzedékért és azért is, hogy egy jó világ épüljön, ne a jelenlegi TikTok, Facebook, Instagram irányított lájkvadászatról szóljon az egész élet. 

Tehát szerinted teljesen téves irányba megyünk a technológiával?

– Ne érts félre, mindenkit elkap a műszaki fejlődés, neked is, nekem is van mobiltelefonunk, ebből tájékozódunk gyakran. Amire én gondolok, hogy amikor a 7-8 éves gyerek elé lerakják a szülők a telefont, ahelyett hogy beszélgetnének vagy játszanának vele, akkor az nagyon nem jó irány. A gyerek is órákig képes nyomkodni a telefont, és olyan infók jönnek szembe vele, hogy megáll az ész. Ők még nem is tudnak szelektálni a mocsok között. Példának okáért: így a választások előtt már egy gyerek is azt fújja, hogy a Magyar Péter, meg az Orbán Viktor. Ez nem normális, nem is egészséges. A mi gyerekkorunkban még nem volt ilyen… Lehettünk gyerekek.

(Troll: Minden ösvény a szakadékba vezet, be kell menni a susnyásba…)

Mennyire érzed mérföldkőnek, bármelyik újabb Jack-koncertet? Számít egy-egy újabb fellépés? Számít egy-egy újabb fellépés? Kérdem ezt, mert rengeteget koncerteztek...

– Az aktuális felállásra az a hangulat jellemző, aminek te is tanúja voltál az imént. A közönség támogatása beérett a zenekarnak. Én úgy látom, hogy minden buliban van egy olyan közeg, amely kifejezetten arra jön, hogy ezt a műfajt vagy bennünket lásson. Nem kell halászni az embereket, van egy közeg, ami fogékony erre, tud róla, közvetíti mások felé, mi történik. 

Hány éve művelitek ezt a hanggyötrelmet ezen a néven? 

– Az év végén tölti be a 30-at a zenekar.

Utólag hogyan látod, mik voltak a mélypontok vagy a csúcspontok? 

– A mélypontok szerintem azok voltak, amikor valaki az alkoholban meg a bulizásban merült el, egy-egy turnén pedig az italmennyiség és az egyéb dolgok fogyasztása volt a fő szempont nála. Ezekkel az arcokkal nem is lehetett igazán zenélni, és idővel ki is koptak. Tudtunk muzsikálni, meg jó volt a hangulat, de én most érzem azt, hogy gondolatokban is beérett a zenekar. Harminc év után egyet akarunk, hasonló értékrendben vagyunk, mind a négy ember egy irányba megy.

Ezzel a friss felállással készült is már kiadvány?

– Igen. Tavaly nyáron csináltunk egy háromszámos EP-t (amiről ITT olvashattok – a szerk.), és most már tizenöt számmal vagyunk készen. Ezt fogjuk felvenni áprilisban, aztán majd kiadjuk 12” vinylen, cédén, kazettán, ahogy kijön a lépés. 

Ha jól tudom, ez nem az első nagylemez.

– Ez a hetedik lemez lesz, emellett rengeteg más zenekarral készítettünk osztott kiadványt. 

Mindig találtok új témákat?  

– A hétköznapi élet és a személyes tapasztalat adja a témákat. A saját élményeimet próbálom úgy megfogalmazni, hogy globális legyen, mármint mások is tudjanak azonosulni vele.

Szerinted milyen lenne egy jobb világ?

– A becsületesség és a szavahihetőség erősödése már sokat jelentene, akárcsak a befolyásolhatóság csökkenése. Alkoss magad véleményt, legyél kritikus! Sokszor nekem is csak a szám jár, és gyakran konfliktuskerülő vagyok, ezt utálom magamban.

Jó dolog, hogy erről énekeltek, de mennyire tud az üzenet átjutni egy bizonyos közegen túl? 

– Akik itt vannak, nagyjából hasonlóan gondolkodnak, ebben igazad van. Ezért teljesen új dolgokat nem tudunk mondani nekik. Viszont a kiadványokat fejleszthetjük és jobban terjeszthetjük, így talán több emberhez elérnek. A koncertek is erre valók, behálózunk olykor új arcokat, még ha nem is akkora erővel, mint egy aktuális politikai kampány… (Troll: Menjél szavazni, geci, menjél szavazni, mert unalmas az X. Y., baszd meg!) Ebben is igaza van a barátomnak. Nem azért kell szavazni az ellenkező oldalra, mert az olyan jó, hanem legyen megint egy olyan berendezkedés, ami legalább leváltható lesz egy X idő után.  (Troll: Nem attól vagy punk, hogy nem mész el szavazni! Ha senki sem tetszik, akkor inkább tedd érvénytelenné! Én is kurva sokszor elmentem szavazni érvénytelenül, de legalább elmentem.) Az apátia nem segít, ráadásul a magyar himnusz is arról szól, hogy milyen keserves az életünk… Hallod, hogy keveredtünk mi most ide?

Kirobbant a semmiből a választás előtti stressz, ha jól érzékelem...

– Ebből egyszerűen nem lehet ilyenkor kimaradni. Habár a dobosunk nincs is fent a Facebookon, inkább a saját gondolatai után megy. Valahogy az lenne a lényeg, hogy tényleg ne a Facebook-bejegyzések határozzák meg, hogy mit gondoljunk, hanem magunk alkossunk vélemény. Végül is... (Troll: És nem kell mindenkivel egyetérteni! Vitatkozzunk, baszd meg! Mert én nem akarok olyan Szép új világban élni, amit Aldous Huxley megírt, hogy mindenki, mindenkivel egyetért! Nem akarok! Gyere, és vitatkozzunk!)

Időközben Trollhoz odacsapódik pár haver, akik teljesen másról beszélgetnek, mi kiesünk a ritmusból, viszont meglátjuk pár méterrel arrább a többieket, Gröschl Péter (Günter) és Deli Csaba (Csabi) hangszereseket. Már nagyon várták, hogy szót kapjanak cigarettázás közben.

Ti hogy látjátok, mennyire tudott megújulni a zenekar veletek, és mennyire tudtok új dolgokat belevinni a zenébe? Egyáltalán ez cél-e? 

Günter: Kénytelenek vagyunk újítani, mivel a négy tagból hárman együtt érkeztünk tavaly nyáron. 

Levente: Ez egyértelműen csak új dolgokat tud szülni, semmi mást. 

Csabi: A régieket nem is tudjuk jóformán játszani. Teljesen újfajta dobstílus van, nagyon sok minden megváltozott. 

Levente: A zene pedig inkább ebben a grind/crust irányban megy…

Tehát egy zenei megújulásban vagytok?

Levente: Igen, minden változik. Most kevesebb metálos dolog van a zenében.

Neked nem fárasztó, hogy csaknem 30 év után megújul a zene? 

Levente: Nem, számomra olyan volt, amikor beszálltak a srácok, mintha egy másik zenekar alakult volna meg. Olyan energiák mozognak, mintha ez új banda lenne.

Jó pár év után ismét Zentára érkeztek, egyébként Szerbia-szerte is viszonylag ok helyen felléptek. Milyen elvárásaitok vannak? 

Levente: Nálunk a határátlépés volt legutóbb a legemlékezetesebb, legutóbb kifelé másfél-két óra szopatás volt, visszafelé meg ugyanaz, csak esőben. 

Csabi: Vigaszképpen minden élmény örök emlék maradt. 

Levente: Szerbiát no-go zónának ítéltük meg, csak jött ez a felkérés, és mondta Barni (Váczi Barnabás, a zenekar dobosa), hogy van egy kis határ, talán ott érdemesebb átmenni, mint Tompánál, ahol azonnal azt nézik, hogy raszta-e valaki, vagy ha a sofőr úgy néz ki, mintha Motörhead road lett volna, azonnal darabokra szedik a kocsit.

Ennyi idősen mennyire tudtok azonosulni a grindcore-műfajjal, mert őszintén szólva eléggé tinédzser műfajnak indult.

Levente: Oké, de mi sem 30 évesen alapítottuk…

A pólótokat nézve eltérő a zeneízlésetek. Mennyire tudjátok ez egységesíteni a Jack zenéjében?

Günter: Ott indul, hogy mind a hárman teljesen mást hallgatunk. Barni mondjuk metált hallgat, Bolt Thrower-fanatikus. 

Csabi: Viszont értékrendben teljesen egy irányba húzunk. 

Günter: Most arra gondol, hogy mindannyian mi hazánkosok vagyunk. (Röhögés)

Levente: Igen, ez egyértelmű. Csabi teljesen apolitikus. Én inkább balos beállítottságú vagyok, de egyikünk sem húz a pártrendszerek felé, ez nem opció nálunk.

Évek óta nyomjátok  a „do it yourself” filozófiát. Mennyire éri ez meg?

Levente: Nem szól bele senki, mit csinálunk. Ennél jobb egyszerűen nem kell.

Csabi: Valójában nem éri meg. Nem élünk meg belőle most sem, de nem is fogunk. 

Günter: Ugyanakkor nem is szeretnénk ebből megélni, nem ez a cél.

Levente: Annyira ellavírozunk ebből, hogy a zenekar fenntartja magát. A legszükségesebb kiadásokra jut pénz, nem a saját pénzünk megy el a bandára.

Tudtommal a zenekarnak van beleszólása egy fesztivál szervezésébe is.

Levente: Igen, a Freakend rendezvénybe egyre nagyobb a befolyásunk. Szerintem a következő évben Csabi is részt vesz a munkálatokban, mert egy brigádban dolgozik Jenován Tomival, a fesztivál fő góréjával. Nekem a koncertekbe már egy ideje van beleszólásom, van egy nap, amit én szervezek, ezen persze a grindcore dominál.

Ez a rendezvény nem különösebben nyilvános...

Levente: Ez Tominak a dolga azért, hogy a NAV meg az állami szervek ne tudjanak beleszólni a jegyszedésbe meg az egészbe. Nem kell állami támogatás semmiért sem cserébe, az a cél, hogy pont ezeken a rendszereken kívül legyen, mert így tud megmaradni annak, ami. Ezért zárt körű buli, és tényleg nem könnyű rátalálni. 

Csabi: Ha nyilvános lenne, több dolognak is meg kellene felelni, rendőrségi biztosítás, adózás, számlát adni a jegyekről. Gyakorlatilag ez egy nagy házibuli a szabadban, egy születésnap.

Miért érdemes elmenni ide? 

Levente: Ott olyan zenekarokat látsz, amiket lehet, hogy nem is láthatnál soha, külföldi bandák, amelyek lepottyannak valami turnéról, és egyébként sem játsszanak a környéken, vagy csak nagyon ritkán.

És hogyan tudnak az emberek becsatlakozni az eseményre?

Levente: Van egy zárt körű csoport, és akikről úgy gondolják, érdemesek rá, meghívásos alapon be tudnak oda kerülni. Ott lehet információkhoz jutni a rendezvényről.

Mik a Jack következő tervei koncertek szempontjából? Világ körüli turné? 

Levente: Inkább csak Európa. Végül mindig úgy alakul, ahogyan épp kijönnek a lépések. 

Günter: Most voltunk egy lengyel körúton, ami jól sikerült. 

Padlón alvás vagy hotel? 

Levente: A kulcsszó szerintem az „elfogadható körülmények”. Általában a szervező intéz valamit, vagy a saját lakásában, vagy egy hostelben. A nagyon nomád körülmények elkerülésére figyelek, mert abból van morcosodás.

Günter: Negyvenen túl szerintem hátfájással és gerincsérvvel felkelni a padlóról nem mókás. Ezekre nagyon figyelni kell egy bizonyos kor után.

Ki mit várhat Zentán május 9-én? 

– Elnyomjuk a bulit, megpróbáljuk a legjobban eljátszani, amit tudunk.

Záráskép, rettenetesen feszít a kíváncsiság, hogy a harmadik Hammerfall című lemez hatásait várhatjuk-e az új Jack-lemezen? 

Levente: Mindenképpen, szerintem Csabi ki nem hagyná a lehetőséget.

Csabi: Meg a Manowar, Manowar...sem marad el…

Günter: Paksi, Pataky és Feró szelleme is ott lesz!